Belső-Somogyból a Zselicbe: Túra a Dél-Dunántúli Kéken

Mesztgenyő- Somogysárd (2026.07.03)

A péntek reggeli jógaóra után indultunk vonattal és busszal Mesztegnyőre. Az Intercity váltóhiba miatt késett, ezért lekéstük a csatlakozást Balatonmáriafürdőn. Szerencsére nem kellett nagyon sokat várnunk és a tervezettnél 1 órával később, 2 óra körül megérkeztünk Mesztegnyőre. A múltkor már felfedeztük a Faluház udvarát, így most már rutinosan mentünk a csaphoz és töltöttük fel a kulacsainkat vízzel. Nem is időztünk sokat, rögtön nekivágtunk a mai majdnem 20 km-es szakasznak.

Kaposmérőig még a Belső-Somogy szakaszon jártunk, szinte teljesen sík vidéken, hosszú egyenes szakaszokkal. A korábbi túrákon már egészen jól begyakoroltuk ezt. Itt szerencsére kevesebbet mentünk aszfalton. Sokáig a Mesztegnyői Erdei Vasút mellett mentünk, ami pár éve nem működik, de a síneket már nagyon benőtte a gaz, rádőltek a fák, az állomások és a „peronok” sincsenek jó állapotban. A mi utunknak is voltak gazos, nehezen járható szakaszai. Egy rövid részen a Búsvári – tó mellett mentünk el, aminek a látványa kárpótolt minket a bozótharc miatt és voltak szakaszok, amikor gyönyörű erdőkön mentünk keresztül.

Egészen a végállomásig, Felsőkakig követtük a vasutat. Itt vannak padok, asztalok és esőház. Az esőházban egy kiállítás maradványai voltak. Pár napja lehetett valami találkozó a korábban Felsőkakon élők és leszármazottaik számára. Felsőkak egy elnéptelenedett település, már csak a házak maradványai vannak meg. A pihenő után tovább indultunk a nyílegyenes utakon. Egy kicsit letértünk a kékről, mert megnéztük egy másik elnéptelenedett falu, Fehértó kápolnáját. A kápolna és a körülötte lévő néhány sírt még rendben tartják.

Visszatértünk a kékre megtettünk még néhány derékszögű kanyart és beértünk Újvárfalvára. A falu túlsó végén a Noszlopy-kúria kerítésén volt a pecsét, ott tettük be a mai egyetlen pecsétet a füzetünkbe. Innen már aszfaltos autóúton mentünk át Somogysárdra, ahol foglalt szállásunk volt. Alig kellett letérni a kékről hozzá. Csak a miénk volt a ház, még szobát is választhattunk, hogy melyikben szeretnénk aludni. Hét óra után nem sokkal érkeztünk meg. A házigazda készített nekünk vacsorát, amit jóízűen elfogyasztottunk és lefeküdtünk aludni.

2. nap (2026.07.04)

Somogysárd – Zselickisfalud

A szálláshoz járt reggeli is. Fél 8-kor reggeliztünk és készítettünk magunknak szendvicseket. 8 órakor már indultunk is. Elég hosszú út várt ránk, de mivel sokáig világos van, nem kellett sietnünk.

Megnéztük Somogysárd főterét, a csárdával és az emlékművel. Van dohánybolt és élelmiszerbolt is. De most megvolt mindenünk. Egy kicsit keresgéltük, hogy melyik egyenes úton kell elhagynunk a települést, de az is meglett. Az egyik úton láttunk nyuszit is, ahogy békésen üldögélt az út közepén. Mi nem arra mentünk. Most különböző szántóföldek mellett haladtunk a hosszú-hosszú egyeneseken. Fél 12 körül érkeztünk meg a 61-es főútra Kaposmérő közelében. Van itt egy benzinkút és mellette egy Fapuma nevű büfé, árnyékos asztalokkal, székekkel. Már reggel benne volt a tervünkben, hogy itt megállunk jégkrémet enni és nagyon jó tev volt, mert jól esett a pihenő is és a jégkrém is.

A főút mellett begyalogoltunk Kaposmérőre, ahol pecsételtünk és már mentünk is ki a településről a Kassai-völgy felé. Ismét egy szép tó mellett haladtunk el, amit a Kapos folyó felduzzasztott vize táplál. Ennek le is tudtunk menni a partjára, láttuk benne a halakat is. Az út másik oldalán lévő tavat éppen kotorták, abban nem volt víz. Ahogy közeledtünk a Kassai-völgyhöz egyre több autó volt, nagy dobolás is hallatszott. Utólag megnéztük az interneten, éppen lovasíjász világbajnokság volt, azt láttuk és hallottuk messziről. Hamarosan megérkeztünk Kaposdadára, ahol a bicikli út melletti pihenőben megebédeltünk. Beérkeztünk a Zselicbe, ezt onnan is tudtuk, hogy igazi dombok voltak előttünk, amire fel kellett mászni. Az utak is girbe-gurbák voltak, nem egyenesek, ahogy eddig. Azért itt is sokat mentünk szántóföldek mellett, amíg beértünk Szennára.

Szennán újabb habzsidőzsi pont volt. A pizzéria / kocsma előtt volt a pecsét, így pecsételtünk és bementünk inni egy hideg üdítőt. Közben megkérdeztük, hogy van-e kiszállítás, hogy tudunk-e majd innen pizzát rendelni vacsorára. Mondták, hogy hoznak majd nekünk vacsorát, így a közeli játszótéren megettük a maradék szendvicseinket, hogy már ne kelljen cipelni. Utána megnéztük még Zóka Peti Lidi néni házát. Nyitva volt a kapu, be is mentünk és láttuk, hogy éppen a szalma tetőt javítják. Nagyon szép régi ház. Szenna után egy igazi szép szurdok-völgybe vitt az út. Végre igazi erdei hangulat vett minket körül. Nemsokára beértünk Patcára, ahol végiggyalogoltuk az egész falun, a túlsó végén lévő Katica-tanyáig.

Itt megkerestük a geoládát, ami a tábor területén van bent, a házak között kellett bemenni az erdőbe. Nem értettük, hogy miért kellett ennyire bevinni a ládát, a völgy másik oldalán a kék jelzés mellett is simán lehetett volna valahol. A Katica-tanyán rengetegen voltak. Rengeteg autó állt, biciklis gyerek csapatok is érkeztek. Hatalmas zaj volt. A táj egyébként gyönyörű, de már ipari méreteket öltött a vendéglátás. Örültünk neki, hogy nem ide foglaltunk szállást, hanem a jóval nyugodtabb Zselickisfaludra.

Még felmásztunk egy dombra, majd egy mélyúton lementünk Szilvásszentmártonba. Nagyon sok mélyút van ezen a környéken. Meglepetésünkre nyitva volt bolt, így bementünk venni egy üdítőt és egy kis csokit. Ma már ez a harmadik nyitott hely volt. Régen találkoztunk ennyi vásárlási lehetőséggel. Úgy szálltunk fel péntek reggel a vonatra, hogy lehet, hogy egész hétvégén nem fogunk nyitott bolttal találkozni, de nem lett igazunk. Innen már tényleg közel volt Zselickisfalud, ahol elmentünk a boltnál lévő pecséthez. Ez nem volt nyitva. Megkerestük a szállásunkat, ami rajta van a kék jelzésen és egy nagyon szépen felújjított régi ház. Nincsen benne TV, nincsen tűzhely, hanem kályha, sparhelt van. Az önkormányzat tulajdona. Hamar beköltöztünk, a teraszon pihengettünk és közben hallgattuk a békés szombat délutáni flexelést, ahogy ez minden rendes faluban történik. Megrendeltük a pizzánkat, ami hamar megérkezett és nagyon finom volt, majd lefeküdtünk aludni.

3. nap (2026.07.05)

Zselickisfalud – Simonfa

Reggel igyekeztünk korán indulni, mert Simonfán szerettünk volna elérni egy 1 óra körül induló buszt.  A házi néni bevásárolt nekünk szendvicsnek valót, megcsináltuk a szendvicseket és még 7 óra előtt elindultunk.

Elég hűvös volt, még a hosszú ujjú pólómat is felvettem, a hétvégén már másodjára. A falut stílusosan egy mélyúton hagytuk el. Majd felértünk egy dombtetőre, ahol nagyon szép mezőn mentünk keresztül és ismét láttunk nyulat. Elmentünk a hársfa liget mellett, aminek érdekes története van, 1896-ban a Millenium évfordulójára ültették őket. Mára a 400 fából csak 71 darab van meg. Ezek védett fák, de a többit már nem védik ennyire, hatalmas farakások között érkeztünk meg az aszfaltos útra, amin elmentünk Kardospuszta mellett a Zselici Csillagparkig.

Minden nagyon szép új a Csillagpark környékén. Remélhetőleg a fa kilátó felállításánál már figyelembe vették a tapasztalatokat és sokáig látogatható lesz. Nagyon szép volt a kilátás, megcsodáltuk a Mecsek hegyeit, már nincsenek messze, a következő túra hétvégén már elérjük a szélét. Elnéztünk a horvátországi magas hegyek felé is.

Visszatértünk a kék sávra és még mindig aszfaltúton elsétáltunk a Ropolyi-pihenőig. Még alig múlt 9 óra amikor ott voltunk, így nem sokan voltak a környéken. Nagyon szép a tó és a környéke, a kis kápolna és a régi házikó. Igazán idillikus pihenőhely. Leültünk egy esőházba reggelizni. Akkor érkezett meg a büfés, de még nem volt nyitva, amikor ott voltunk. A vadászház környékén megkerestük a geoládát is.

Hamarosan letértünk az aszfaltos útról. Egy darabig szép erdei úton haladtunk. A terveinkben szerepelt, hogy megnézzük a Gesztenyés-forrást, amihez egy kicsit le kell térni a kékről, de nem álltunk jól időben, ezért inkább kihagytuk, hogy biztosan elérjük a buszt. És milyen jól tettük, mert a Zselickislaki-patakvölgyében hatalmas bozótos várt minket. Először tétován ácsorogtunk, hogy most akkor merre is menjünk, volt benne egy ösvény taposva, de attól még bozót volt, sok csalánnal és néha szederrel kiegészítve. Próbáltunk alternatív útvonalat találni, de nem sikerült. Így felsoroltuk a csalán jótékony hatásait és nekivágtunk. Két-háromszáz métert kellett ebben megtenni.

A rétnek a másik végén egészen széles sáv le volt kaszálva, így ott már nagyon jól tudtunk haladni. Hamar kiértünk a 67-es útra, ami mellett szerencsére van bicikli út, azon gyalogoltunk be Simonfára. Időben ott voltunk a buszmegállóban. Még felgyalogoltunk a Meteor Turistaházig, hogy meglegyen a digitális pecsét és betettük a füzetbe a valódi pecsétet is. Visszaereszkedtünk a buszmegállóba. Itt is nyitva volt a bolt, de már nem töltöttük ezzel az időt. Bebuszoztunk Kaposvárra, ahol volt 1 óránk. Feléltük a hátizsákban lévő maradékokat, vettünk egy fagyit és üdítőt. Kicsit aggódtunk, hogy az M7-esen dugóba kerül majd a buszunk, de szerencsére ez nem következett be, szinte pontosan megérkeztünk Budapestre.

Nagy öröm volt ezen a túrán, hogy végre beértünk a Zselicbe, ahol nagyon szép erdőkben jártunk. Befejeztük a Dél-dunántúli Kéktúra legrosszabb szakaszát, most már csak jó részek vannak hátra. Nagyon szép kis tavak mellett mentünk el. A Kassai-völgy érdekes lehet, egyszer majd visszajövünk megnézni egy versenyt. Viszont a Katica-tanya tömegturizmusa eléggé elvette a kedvünket attól, hogy odamenjünk. Már várom a következő szakaszt.

Telefon: +36 30 738 3596 | Email: esztura.info@gmail.com

Deák Eszter – Jóga és túra © 2024