Gerence-völgy - Vinye (2025.06.08.)
A Sasadi úti buszmegállóból indultunk a közvetlen buszjárattal, ami átszállás nélkül vitt el minket az Odvaskői barlang megállóig. Nagyon sokfelé kalandozik ez a busz, 3 óra alatt teszi meg ezt a távolságot. Szerencsére nem késtünk, így 10 órára megérkeztünk az Odvaskő Hotelhez. Az utolsó túranapunkon a pecsételést már elintéztük, így azzal már nem töltöttük az időt, hanem egy meredek lépcsősoron nekivágtunk a mai etapnak.
Szerencsére nem volt végig ennyire meredek az út, de azért tettünk mi is, hogy meg legyen a mai szintkülönbség. Alig tettünk meg egy kilométert a piroson, amikor letértünk és egy meredek úton leereszkedtünk az Odvas-kői-barlanghoz. Kint nagyon jó idő volt, 25 fok körüli hőmérséklettel. A barlang levegője még egyáltalán nem melegedett fel, megdöbbentően hideg volt bent.
Visszakapaszkodtunk a gerincre, a piros jelzésre, ahol gyönyörű szép, zöld erdőben vezetett az utunk. Nagyon élveztünk a látványt. Kitartóan emelkedett az ösvény, de nem volt nagyon meredek. Még egy kitérőt tettünk, megnéztük a Medve-kői-sziklaüreget. Hatalmas sziklák vannak itt, egészen a jelzés közelében. Valójában nem tudtuk meg, hogy melyik az a sziklaüreg, amiről a hely a nevét kapta, de nagyon látványos hely. Több helyen belenőttek a fák a sziklákba. Ezután már hamar kiértünk egy szélesebb erdészeti útra, majd egy aszfaltos útra, ami szinte a Kőris-hegy csúcsáig vezetett.
Először elhaladtunk a radartorony mellett, majd még egy kis kapaszkodóval jutottunk fel, a csúcsra, nem sokkal dél után. Egészen sok kiránduló volt fent éppen. Az első utunk a kilátóba vezetett. Nagyon klassz fentről a kilátás, egyik irányban egészen Győrig elláttunk, a másik irányban kerestük a Balatont, de nem láttuk. Lehet, hogy a párás levegő miatt. Amikor lejöttünk a kilátóból éppen felszabadult egy pad, ahova le tudtunk ülni kajálni.
Innen már szinte csak lefelé vezetett az utunk Vinyéig. A Kőris-hegyről indulva, először nagyon meredek volt az út, örültünk, hogy nem ebből az irányból érkeztünk. Később megszelídült az út és nagyon szép völgyekben haladtunk. Közben, ahogy a meteorológia előre jelezte, lassan feltámadt a szél és kezdett beborulni az ég.
Egy furcsa turista jelzést is láttunk, két függőleges kék vonallal. Nem láttam korábban ilyet, most sem sikerült rájönni, hogy vajon mit jelöl. Még egy kitérőt tettünk, a zöld sáv és a zöld háromszög jelzéseken felmentünk a Pápalátó-kőre, ahonnan szuper jó kilátás volt. Nem sikerült Pápát beazonosítanunk, de azt láttuk, hogy a környéken már nagyon sok felhő van. Úgyhogy gyorsan körülnéztünk, megkerestük a geoládát és mentünk is tovább. Hamarosan el is kezdett esni az eső. Szerencsére fel voltunk készülve, így felvettük a kabátjainkat, a hátizsákokat is beöltöztettük és mentünk tovább.
A következő megállóhelyünk a Likas-kő volt. Gyorsan megtaláltuk és kipróbáltam, hogyan tudok bebújni a likba. Nagyon tetszett. Mivel éppen nem esett annyira az eső, körbejártam az egész sziklát. Akkor láttam, hogy a másik oldalról is van egy bejárat. Oda is bemásztam és rájöttem, hogy az egész sziklán keresztül lehet bújni, nem csak abba a kicsi lukba, amit először kipróbáltam. Itt már lámpát is kellett kapcsolni. Nagyon izgalmas hely. Megkerestük itt is a geoládát, miközben ismét rákezdett az eső. Szakadó esőben mentünk vissza a piros sávra és gyalogoltunk be az aszfaltos úton Vinyére. A vasúti megállónál van egy esőbeálló, oda húzódtunk be és megettük a maradék kajánkat. Elkezdtünk fázni, ezért amikor kicsit elcsendesedett az eső, akkor felkerekedtünk és bementünk a Vinye.hu büfébe. Itt töltöttük az időt a következő vonat indulásáig. Közben elállt az eső, elpakoltuk az esőruhát, viszont a pulcsikat elővettük, mert nagyon lehűlt a levegő. Kimentünk a megállóba, akkor jutott eszembe, hogy nincs meg a túrabotom. Szerencsére nem a büfében hagytam el, hanem már korábban az esőbeállóban, így gyorsan érte tudtam menni. A Vinye – Porva-Csesznek szakasz a legizgalmasabb része ennek a vasútvonalnak, 3 alagúton és több viadukton megy át a vonat.
Bevonatoztunk Zircre, ahol a Hóvirág utcában volt szállásunk. A szállás felé tartva keresztül mentünk az Apátság kertjébe egy több pontos multi geoláda pontjait keresve. Már majdnem 6 óra volt, nem sokan voltak a környéken. A Flamó Pizzériát néztük ki vacsorázó helynek, ahol először azt mondták, hogy nagyon sok a rendelésük és csak lassan fogják tudni kihozni az ételt, ennek ellenére egész gyorsan megkaptuk a pizzánkat. Nagyon finom volt. Vacsora után még szintén geoláda ügyben, elsétáltunk a botanikus kert és a Kistemplom felé. Utána már tényleg a szállásra mentünk, mert megérdemeltük már a pihenést.
Vinye – Zirc (2025.06.09.)
Reggel korán keltünk, mert a 8 óra után induló vonatot el akartuk érni és még akartunk péksüteményt vásárolni a főtéren lévő pékségben.
Megnéztük még egyszer a 0 km-es bakancsot és rájöttünk, hogy ez valójában a Közép-Dunántúli Piros túramozgalom emlékműve, mert innen indul a túra, csak ugye mi pont fordítva tesszük meg az utat. Már tegnap is megnéztük, de akkor nem esett le a tantusz. A vonatunk időben érkezett és nem sokkal fél 9 után leszálltunk Vinye állomáson.
Tegnap nem pecsételtünk, amikor megérkeztünk, így ezt még reggel pótoltuk, majd nekivágtunk az utolsó túranapnak a KDP-n. A jelzés elkanyarodik a Kőpince-forrás felé, ahol ketten még a reggeli tisztálkodásukat végezték. Elég sokat vadkempingeztek a környéken, az itt lévő vasalt utak, sok mászót idevonzanak. Mi felderítettük a Cuha-völgyi 2.sz. barlangot. Nagyon szépen látszik benne a rétegződés. Itt is megkerestük a geoládát és elindultunk be a völgybe. Szerencsére mára már nem esett az eső, hidegebb lett mint tegnap volt, de ideális kiránduló idő volt.
Az út egy széles murvás úton vezetett, a vasút kezdetben magasan fölöttünk volt, több gázló volt az úton, amikor úgy kereszteztük a patakot, hogy a patak átfolyt az úton. Most nem volt nagy a víz, így minden gond nélkül végig tudtunk menni az úton, de látszott, hogy nagyobb vízállás esetére vannak alternatív lehetőségek. Láttuk a vasalt utak beszálló pontjait, de még nem sokan másztak rajtuk felfelé.
Az első híd után, egy lépcsőn felmentünk a vasút szintjére. Van ott egy emlékmű, amit megnéztünk, de ha már ott voltunk, akkor a vonat alagútjába is bekukucskáltunk. Eddig nagyon lassan haladtunk, mert mindent jól megbámultunk, úgy éreztük, hogy egy kicsit gyorsabbra vehetnénk a tempót, hogyha ma be akarjuk fejezni a túrát. Szerencsére már a legizgalmasabb részeken túl voltunk, úgyhogy sikerült fokoznunk a tempót.
Porva-Csesznek közelében már egészen megszelídült az út. Fél 11 körül érkeztünk meg az állomásra, ahol pecsételtünk és megnéztük a vasúti múzeumot, ami ezt a szárnyvonalat mutatja be. Egy kis pihenő után mentünk tovább a völgyben, de itt már nem volt szurdok szerű, csak egy egyszerű, szép völgy volt.
Még volt egy izgalmasabb patak átkelés, aztán Kardosrét közelében, végleg kiértünk a völgyből és az erdőből. Már messziről láttuk a Zirci Apátság tornyait. Itt már nagyon jó idő volt.Besétáltunk Zircre és a Művelődési háznál betettük az utolsó pecsétet a füzetünkbe. Ezt megünnepelve be is mentünk Pepe Cukrászdába, ahol meglepően sokan voltak. Kényelmesen eszegettünk, aztán egyszer csak rádöbbentünk, hogy egy kicsit igyekeznünk kellene, hogyha el akarjuk érni háromnegyed kettőkor induló vonatot, ezért a rövidebb úton mentünk az állomásra. Veszprémben átszálltunk az Intercityre. Még mindig vágányzár van Ajka felé, így Veszprémből indult a vonat, a korábbi tapasztalatok alapján megérkezés után, rögtön fel tudtunk rá szállni és kényelmesen utaztunk Kelenföldig.
Ezzel a túranappal teljesítettük a Közép-Dunántúli Piros túramozgalmat. Nagyon szép helyeken jártunk. Ez az utolsó nap, a Cuha-patak szurdok völgye különösen szép volt. Sok új helyen jártunk. Mindenkinek ajánlani tudom ezt a túramozgalmat. Budapestről vagy a környékéről indulva sokkal könnyebben teljesíthető, mint az Országos Kéktúra, közel is van és lényegesen rövidebb. Jó gyakorlás lehet a Kéktúra előtt.