Eplény - Hárskút (2025.02.22.)
Reggel fél 8-kor indult a vonatunk a Déli pályaudvarról, Eplénybe. A vonat a Déliben éjszakázott és a fűtést csak az indulás előtt közvetlenül indították be, ezért elég fázósan indult az utunk. Sokan voltak a vonaton, úgyhogy Veszprém felé közeledve, egyre melegedett a fülke. Szinte pontosan megérkeztünk Veszprémbe, ahol bent állt a vonat, amivel folytattuk az utunkat Eplény felé. Kicsit több, mint fél óránk volt még az indulásig, azért felültünk a vonatra meglepetésünkre, már többen ültek a vonaton és nagyon meleg volt. Itt végre teljesen kiolvadtunk, mire 10 óra körül megérkeztünk Eplénybe.
Megvártuk, amíg elmegy a vonat és elindultunk a mai etapra. Az utunk eleje a főút mellett vezetett volna, de nem volt kedvünk az autók között menni, ezért inkább az út túloldalán haladó kerékpárútat választottuk, amíg összetalálkoztunk a piros sáv jelzéssel. Innen már a piros sávon mentünk az erdőben.
Nagyon szépen sütött a nap, a hőmérséklet fagypont alatt, az út kicsit havas volt, de nagyon jól járható. Nagyon szépek voltak a fények és az erdő. Nemsokára átértünk a déli oldalra, ahol egy nagyon szép tisztásról, messze a távolban már láttuk a Papod-ot a kilátóval.
A völgyben Lókút település egész közelinek tűnt, de most nem arra vitt az utunk, hanem szépen lassan felfelé, a 646 méter magas Papodra. A Lókúti templomot, igazi útjelzőként többször láttuk még az utunk során. Ismét az észak-keleti oldalban mentünk, úgyhogy itt ismét hó volt.
A Kis-papod hegynél a térkép egy mezőt jelölt, ezért letértünk egy kicsit a piros útról, hátha jó kilátás lesz Veszprém és a Balaton felé. Sajnos már a bokrok elég magasra megnőttek, ezért nem találtunk jó kilátó pontot, pedig felmentünk a csúcsra. Visszamentünk a pirosra és innen már megkezdtük a csúcstámadást.
Először gyönyörű füves ösvényen kapaszkodtunk felfelé, aztán jött egy izgalmas sziklás rész. A sziklák tövében már friss hajtásokat találtunk, aminek nagyon megörültönk, mert már látszik, hogy hamarosan itt a tavasz. Kicsit feljebb, pedig már előbukkant a hóból a hóvirág is.
Hamar felértünk a Papod tetejére, ahol rögtön felmentünk a kilátóba. Nagyon fújt fent a szél, gyorsan körül néztünk, sajnos a Balatonig nem láttunk el, még Veszprém is alig látszott, a párásság miatt. A kilátó közelében lévő padoknál kajáltunk. Itt is fújt a szél és hideg volt, gyorsan ettünk és indultunk is tovább. Majdnem elfelejtettük megkeresni a geoládát, még éppen eszünkbe jutott és visszamentünk érte.
Innen már csak lefelé vezetett volna az út Hárskútra, viszont letértünk még a Borzás-hegyi sziklaüreghez. Meredek volt lefelé az út, szerencse, hogy nem volt sár, mert még a fagyott talajon sem volt könnyű lejutni a sziklák aljához. Maga a barlang nem a talajszinten van, hanem a sziklafalon, így nem másztunk be. Megkerestük itt is a geoládát és visszakapaszkodtunk a pirosra. És mostmár tényleg csak lefelé mentünk. Nem találtunk már Hárskúton olyan szállást, ami tetszett volna nekünk, ezért Márkón aludtunk, ahova busszal mentünk. Mivel nagyon sok időnk volt még a busz indulásáig, bementünk a Hárskút határában lévő Esztergáli-forráshoz.
Azt kell, hogy mondjam, hogy ez volt a nap fénypontja. Nagyon szépen ki van alakítva a forrás környéke, igazi idillikus pihenő hely, ami nagyon közel van a faluhoz is. Kellemesen megpihentünk itt, aztán ismét vissza a pirosra, be a faluba, ahol a kocsma előtt van a pecsét kirakva. Gondosan pecsételtünk, majd betértünk a kocsmába, ahol a beszélgetésekből kitűnt, hogy a farsangi mulatságra készül a falu. Úgy indultunk el a buszhoz, hogy még egy megállónyi utat megtettünk a faluban, hogy holnap már ennyivel rövidebb szakasz várjon ránk. Így 1 megállót utaztunk a busszal, amin mi voltunk az egyetlen utasok. Márkón, a vasútállomás közelében volt a szállásunk. Könnyen megtaláltuk és bejutottunk a kulcsszéfben lévő kulccsal. Kicsi pihenő után elmentünk a falu központjában lévő Márkói Csárdába, ahol megvacsoráztunk. Nagyon finom volt a kaja, jól belaktunk, visszamentünk a szállásra és hamar elaludtunk.
Hárskút - Gerence-völgy (2025.02.23.)
Korán keltünk, mert a fél 7 körül induló busszal akartunk átmenni Hárskútra. Kicsit korán is kiértünk a buszmegállóba, így volt időnk azon merengeni, hogy miért nem hallottuk a szálláson a vonatokat. És rájöttünk, hogy azért, mert éppen ezen a szakaszon van vágányzár és nem járnak. A busz időben megérkezett és ismét csak mi voltunk az utasai.
Tíz perc alatt átértünk Hárskútra és még kicsit napfelkelte hangulatban vágtunk neki a mai távnak. Az első pár kilométeren mezők mellett, szinte szintemelkedés nélkül mentünk. Jól esett, hogy volt egy kis bemelegítés a meredekebb részek előtt.
Elhaladtunk a Némettanya, Vámostanya, Ráktanya mellett is, mire elértünk az Augusztintanyához, ahol pecsételnünk kellett. A Vámostanya már összeomlott, de a többi tanyán látszik, hogy használják, karban vannak tartva. A pecsét nagyon szép helyen van, ideális pihenőhely padokkal, asztallal. Kicsit sajnáltuk, hogy még korán van egy kiadós pihengetéshez. Így tovább indultunk a Felső-Hajag felé.
Napsütéses időben, gyönyörű erdőkön haladtunk keresztül. Nagyon jól haladtunk. Útközben többször láttunk őzeket, szarvasokat. Egy idő után, elfogyott a hó körülöttünk. Kicsit mentünk a Fekete-Séd völgyében. A patak szélei, néhol az egész be volt fagyva, nagyon érdekes és szép látvány volt. Amikor kiértünk a Pápavár felé vezető útra, ahol nagyon sütött a nap, találkoztunk a szezon egyik első bodobácsával. Aztán később láttunk még néhány példányt, akik dacoltak azzal, hogy még csak február van és már vígan járták az útjukat.
Az OKT-val való találkozási pontnál kellett megint pecsételnünk. Eddig nem találkoztunk másik túrázóval, azt gondoltuk, hogy itt biztosan fog jönni valaki és így is lett. Egy nagyon rövid szakaszon együtt megy az OKT és KDP és pont jött egy négy fős társaság, akikkel kellemesen elbeszélgettünk ezen a rövid szakaszon, majd más irányba vitt az utunk. Hamarosan rétértünk a volt a kisvasutak nyomvonalára. Ami kezdetben nagyon jó dolognak tűnt, hiszen nincsenek benne jelentős szintkülönbségek, a mély völgyeket töltéseken keresztezzük, a sziklák közé be van vájva az út és kellemes sétával lehet rajtuk haladni. Aztán egy idő után rájöttünk, hogy hatalmas kanyarokat teszünk. Ez az ára annak, hogy kicsi a szintkülönbség. Az útvonal jóval hosszabb, mintha simán a völgyben mentünk volna végig.
A Királykapunál újabb turistákkal találkoztunk, és mi már nagyon közeledtünk a nap végéhez. A Vörös-János-séd völgyében, egy idő után elhagyva a kisvonat nyomvonalat sétáltunk le a Gerence-patak völgyébe. Ezen a szakaszon láttuk, hogy a völgy túloldalán egy nagyobb vaddisznó csorda üget lefelé a patakhoz, majd felfelé a mi oldalunkon, pont arra, amerre mi is voltunk, ránk is nézett a csapat vezetője, csak egy kicsit módosított az irányon és mögöttünk, az ösvényen keresztül robogott az egész csapat. Kicsit félelmetesek voltak. Amikor leértünk, a pecsétet keresve, bementünk az Odvaskő étterembe, ahol ugyan nem tudtunk pecsételni, de ha már ott voltunk akkor ittunk valamit és mivel itt egyáltalán nincs internet a völgyben, a személyzet segítségével tervezgettük a hazautat. Még több, mint 1 óránk volt a Budapestre menő közvetlen járatig, viszont ha elindulunk hamarabb, átszállunk Pápán és Győrben, akkor hamarabb hazaérhetünk. Úgy döntöttünk, hogy keressük a kalandot és nekivágunk az átszállásos útnak. A pecsét a piros Odvaskői-barlang felé indulő részén van. Mielőtt felszálltunk a buszra, biztos ami biztos, pecsételtünk. Pápán „rizikós” átszállás volt, de simán elértük. Győrben akadt problémánk, mert a következő IC-re már nem kaptunk helyjegyet, így meg kellett várnunk a következőt. Ami szintén tele volt, de nekünk még jutott rajta hely. Így csak nagyon kicsivel érkeztünk hamarabb a Délibe, mintha megvártuk volna a buszt. Viszont volt időnk Győrben vásárolni egy kis nasit és innivalót az útra.
Szuper volt ez a két nap a Bakonyban. Azt kell, hogy mondjam, hogy ezért van értelme a téli túrázásnak nagyobb benne a kockázat, de mindkét napon, végig nagyon szép idő volt, gyönyörű havas tájakon jártunk, rengeteg állatot láttunk, sokkal többet, mint embert, egyáltalán nem volt sáros a talaj, nagyon jól tudtunk haladni. Nagyszerű túranapok voltak. Most megtettünk újabb 43km-t a Közép-Dunántúli Pirosból és már alig maradt hátra valami hátra.