A Szlovák Paradicsomot még a szüleim kedveltették meg velem. Nem emlékszem, hogy hány éves koromban voltunk ott először, de biztos, hogy már akkor lenyűgözött. Azóta fontosnak érzem, hogy minél több embernek elmondjam, hogy ez egy fantasztikus hely, amit mindenképpen látni kell. Ennek szellemében már jó pár embernek sikerült megmutatnom ezt a mesevilágot. Minden alkalommal amikor ott járok újra és újra elcsodálkozom azon, hogy mennyire szép ez a hely. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi a titka, ennek a helynek. Két dologra jutottam, az egyik, hogy egy viszonylag kis területen van sok szép szurdok völgy, másrészt a kiépítettsége a biztonság és a vadregényesség egy számomra pont megfelelő elegyét hozza. Van benne kihívás, néha megremeg a lábam egy-egy létrán, sziklatálcán, de nem érzem azt, hogy na itt biztosan nem fogok felmenni. Valószínűleg ez az érzés mindenkinek máskor jön el, láttam én is a létráktól visszakullogó túrázókat, de a többség ott marad, végigmegy a szurdokon és a végén azt mondja, ez szuper volt, jöhet a következő.