Becske – Szanda vár romjai – Szandaváralja – Megvilágosodás Sztúpa – Becske (2023.10.21)
Amikor az Országos Kéktúrán a Cserhátban jártunk, felkerestük a Szanda vár romjait is. Kerestük a Cserhát Ötszázas Csúcsai túramozgalomhoz tartozó számokat, de nem találtuk meg őket. Valószínű, hogy az időjárás viszontagságai miatt, leszakadt a fáról és még nem pótolták, amikor ott jártunk. Ez volt a jel, hogy ide még legalább egyszer fel kell másznunk. Egy őszi túranapon kerítettünk sort az újabb látogatásra.
Családi programok után, kora délután, gyönyörű napsütésben indultunk Becskéről. A már ismerős, Országos Kéktúra jelzésen mentünk felfelé. A falut gyorsan elhagytuk, a kék kereszt elágazásánál van egy pici lehetőség arra, hogy körülnézzünk, meg is csodáltuk a már őszi színekbe öltözött lankás dombokat.
Szépen lassan emelkedett az utunk. Felértünk egy murvás útra, ahol jobbra fordultunk, majd letértünk a kék jelzésről, hogy felkeressük a Páncélos-forrást és az ott található geoládát. Jól kitaposott út vezetett a meglehetősen elhanyagolt forrásházig. Két forrás is van egymás közelében, az egyik meg volt jelölve egy kőbe vésett páncélossal, a másikból viszont folyt a friss forrásvíz. A geoládát könnyen megtaláltuk és visszakapaszkodtunk a kék jelzésre.
Nemsokára felértünk a várjelzéshez, ahol jobbra indultunk, felfelé a várba. Még itt le kell küzdeni egy kis kaptatót, hogy feljussunk a várba. Fent fújt a szél és azt láttuk, hogy nyugat felől közelítenek a felhők, viszont kelet felé, még egész jó a helyzet. Szuper jó fentről a kilátás, jól látszik a Cserhát finom hullámzása. A várból néhány fal látható, a természet követeli vissza magának ezt a területet.
A felhőket nézegetve elgondolkoztunk, hogy merre folytassuk a túrát. Végül úgy döntöttünk, hogy maradunk az eredeti tervnél, lemegyünk Szandaváraljára és a Cserháti Zöldúton megyünk vissza Becskére. Így amikor leereszkedtünk a várból és visszaértünk a kék jelzésre, akkor nem fordultunk vissza, hanem tovább indultunk. Itt már kellemesen lefelé vezetett az út. Megkerestük a Mária-forrás geoládáját, ami közelebb volt az úthoz, mint a forráshoz. Most nem is mentünk be a forráshoz, csak a közelében lévő mezőről csodáltuk meg a kilátást és az őszi színeket.
Lassan leereszkedtünk a faluba. A faluközpontjában áttértünk a Zöldútra, kicsit még az autóút mellett mentünk, utána letértünk balra, a motocross pálya felé. Szerencsére éppen senki nem motorozott, nem volt hangos, csak a pályát láttuk a gyalogos ösvényről. Mivel Becske a másik völgyben van, ezért megint felfelé kellett mennünk, hogy keresztezzük az itt végigfutó kis gerincet. A Zöldutat kevesebben járják, mint a kéket, így kicsit nehezebben volt járható. A jelzések rendben voltak, de néhol meg kellett küzdenünk a bozótokkal. A nyereg után, áttértünk a kék + jelzésre, mert fel akartuk keresni a Megvilágosodás Sztúpát is.
Felülről, a hátsó bejáraton, érkeztünk a Sztúpához. Szépen rendben van tartva a környéke, sok-sok imazászlóval, tájékoztató táblával. Tiszteletünk jeléül, mi is körbe jártuk. A szél ellenére, hihetetlen füstölő illat volt a környéken. Szép a kilátás innen Becskére és a környező dombocskákra.
A kiépített, jó meredek, gyalogos úton mentünk le a falu felé, ami nagyon közel van. Elhaladtunk egy kapu mellett, amit 2 faragott harcos véd. Az utunk végén felkerestük a Kéktúra pecsételő pontnál található Mader fagyizót, ahol fagyival, süteményekkel, üdítő italokkal és kedves kiszolgálással várják a túrázókat.
Rövid kis út volt ez, ami pont elég volt egy délutánra. Az időjárás kicsit ijesztegetett minket, de megúsztuk eső nélkül. Nagyon szépek a Cserhát lankái, ideális terep a kisebb kihívásokat keresők számára, mert nincsenek nagy magasságok, hosszú, durva hegymenetek. A pompázatos őszi színek igazán élvezetes célponttá tették a Szanda vár romjait és a Megvilágosodás Sztúpát is.