Kóspallag – Nagy-Hideg-hegy (2024.03.15)
Szeretek turistaházakban aludni. Szeretem annak a hangulatát, amikor minden cuccomat cipelem a hátamon és megérkezek valahova, ahol hasonló emberekkel találkozhatok és a házigazdák szállással, meleg étellel várják a túrázókat. Ennek a túrának elsősorban az volt a célja, hogy a Nagy-Hideg-hegyi turistaházban aludjunk. Emellé terveztünk meg egy nagyon szép két napos túrát, kóspallagi indulással és érkezéssel.
Reggel 9 óra körül parkoltunk Kóspallagon a Coop közelében. Összekészülődtünk és a piros sávon indultunk el Márianosztra irányába. Egy rövid szakaszon együtt mentünk az OKT-val is, de nem sokkal azután, hogy kiértünk a faluból külön vált a két jelzés és mi ez alkalommal a pirosat választottuk. Elég sok szintkülönbséget tettünk meg ezen a napon, de ez a rövid szakasz Márianosztráig, még csak a bemelegítés volt. A 352 méter magas Kiengesztelődés hegye volt az első csúcs, amire felmásztunk megcsodálni a kilátást. Szépen sütött a nap, de elég párás volt a levegő. Gyorsan körülnéztünk és már mentünk is tovább, a Kálvária-kápolna felé.
Ehhez le kellett térnünk a piros sávról. Megérte kitérőt tenni, mert nagyon szép ez a kápolna és kálvária is. Ráadásul nagyon szépen lehetett látni azokat a hegyeket, amiket készültünk meghódítani.
Márianosztrán nem mentünk le teljesen a faluközpontba, hanem a keresztutcákon átvágtunk a zöld jelzésre, ami már meredeken vitt felfelé, a Kopasz-hegy felé. Még a faluban egy geoláda miatt, megnéztük a TVK-forrás foglalását, de sajnos víz nem volt benne. Folytattuk az utat meredeken felfelé. Áttértünk a zöld háromszög jelzésre, szép lassan felkapaszkodtunk az 539 méter magas Kopasz-hegyre. Nagyon szép látvány fogadott minket. Meglepően sokan pihentek itt, de azért jutott elég hely mindenkinek. Nagyon szép virágok nyíltak fent, csodálatos sombokrok keretezték a rétet, volt leány kökörcsin és nárcisz is. Majdnem dél volt, mire felértünk, így itt ebédeltünk. A pihenő után, tovább indultunk vissza a zöld sáv jelzésre, majd a következő csúcsra, a Só-hegyre.
A Só-hegy csak 50 méterrel magasabb, mint a Kopasz-hegy, de a kettő között le kellett ereszkedni a völgybe, ami után újabb kaptató következett. Ráadásul ebből az irányból egy trükkős elő-hegy is van, úgy tűnik, hogy már mindjárt felérsz, van egy kereszt is, de csak amikor felérsz, akkor látod, hogy ez még nem a csúcs, addig még egy kicsit menni kell felfelé. Megküzdöttünk ezzel a heggyel is, itt most csak gyorsan körülnéztünk és mentünk tovább.
Ismét ereszkedés következett a Nagy-rét nevű nagyon szép rétig. A szép napos időben sokan üldögéltek, játszottak itt. A rét tetején van egy kilátó pont, amihez jobbra kellett letérni a zöld sáv jelzésről. Innen már határozottan látszottak a még magasabb hegyek, amiket készültünk megmászni. Átmentünk a Nagy-Sas-hegy panorámáját is megcsodálni. Az északi oldalon, az erdőben még virágoztak a hóvirágok. Nagyon szépek voltak.
Leereszkedtünk az Érsek-tisztáshoz, majd a Hosszú-völgyi-patak völgyében még lejjebb Kisirtáspusztára. Közben megnéztük a Szépasszony-kutat is, de sajnos ebből sem lehetett inni. Páran várták a vonatot Kisirtáspusztán, ránk még várt 500 méter szintemelkedés a turistaházig, úgyhogy nem nézelődtünk sokáig, hanem elindultunk felfelé.
A felfelé kapaszkodást Zálog-bércnél szakítottuk meg egy kicsit, ahol az erdészeti úton kimentünk a sziklákra, ahonnan ismét megcsodáltuk a kilátást, kicsit pihentünk és kajáltunk. Nagyon klassz csendes, nyugodt ez a hely. Azon kevés helyek egyike, ahonnan alig-alig látni a cilviláziót. A pihenő után tovább indultunk felfelé.
Már a csúcs közelében ismét találkoztunk az OKT ösvényével és azzal együtt mentünk fel a turista házig. Még nem volt 5 óra, amikor felértünk. Jó darabig csak pihengettünk, kértünk inni a büfében. Félpanziós ellátást kértünk, úgyhogy meg is vacsoráztunk. Nagyon finom, bőséges bablevest kaptunk. Aztán elfoglaltuk a szállásunkat és vettünk egy forró zuhanyt. Ezután még lementünk ismét a büfébe, ahol elfogyasztottuk a megérdemelt desszertet. Nagyon szép volt ma az idő, úgy feküdtünk le, hogy reméltük, hogy másnap is jó idő lesz.
Nagy-Hideg-hegy – Kóspallag (2024.03.15)
Reggel felhős időre ébredtünk. A reggeli 8 órára volt meghirdetve, úgyhogy volt időm egy kis körre a ház körül. Éppen el lehetett látni a Csóványosig. Csodaszép csillagvirágok nyíltak itt. Közben az eső is el kezdett esni.
Bőséges hidegtálas reggelit kaptunk. Kényelmesen megreggeliztünk, összeszedtük magunkat és az Országos Kéktúra útvonalán indultunk a Csóványos felé. A házban éjszakázók nagy része így tett, úgyhogy párszor megelőzgettük egymást menet közben. Szerencsére közben elállt az eső, de elég felhős volt az ég. Mi kimentünk a Hangyás-bércre is, amit egyre jobban nőnek be a fák, most már csak egy kicsi sávban van kilátás.
A Szabó-köveknél megállapítottuk, hogy még mindig nagyon felhős az idő Csóványos felé és folytattuk az utunkat meredeken felfelé. Jó kis kapaszkodó ez rögtön reggel, viszont azzal nyugtattuk magunkat, hogyha feljutottunk, akkor a mai szintemelkedés nagy részét már meg is tettük.
Amikor felértünk már jópáran voltak fent. Megvártuk, amíg lejönnek a kilátóból és akkor másztuk meg a 135 lépcsőfokot. Még így felhősen is szép innen a kilátás. Alaposan körül néztünk. Azt láttuk, hogy nyugat felől már szakadozik a felhőzet, sőt, amikor elindultunk volna lefelé, akkor még a nap is kisütött egy kicsit.
Továbbindultunk az OKT-n lefelé. Kellemes volt az út, jól haladtunk, néhány helyen sár volt, de nem volt veszélyes. Sütött a nap, nagyon szép volt az erdő. A Három-hárs közelében megálltunk geoládát keresni. Egyszer már próbáltuk megtalálni ezt a ládát 30 centi hóban, de nem találtuk meg. Így hó nélkül nagyon gyorsan meglett. A Foltán-keresztnél csak lassítottunk. Már minden pad foglalt volt, annyian kajáltak itt. Ahogy egyre lejjebb értünk, egyre sárosabb lett a turistaút. A Semmelweis-forrás környékén már kicsit olyan volt, mintha a patakban mennénk, szépen csordogált lefelé a víz az úton.
Még a Cseresznyés-patak átkelése előtt elkanyarodtunk a zöld kereszt jelzésre, de nem úsztuk meg mi sem a patak átkelést, mi a Szén-patakon keltünk át. Szerencsére nem volt magas a víz, úgyhogy viszonylag egyszerűen átjutottunk. Kiértünk a Szénpataki erdészeti útra, innen aszfalton sétáltunk be Királyrétre, ahol meglepően kevesen voltak. Nemrégiben kipróbáltuk a Haranglábnál lévő büfét, most is itt kajáltunk. Kitettek egy asztalt a napra, így nagyon kellemesen tudtunk megebédelni. Ebéd közben megint elkezdtek gyülekezni a felhők, ezért el is döntöttük, hogy a legrövidebb úton megyünk vissza Kóspallagra. A zöld sáv közvetlenül a büfé mellett indul. Itt is jó sáros volt az ösvény. Az utunk keresztül vezetett Király-réten, ami meglepően messze van Királyréttől.
Áttértünk a kék körút jelzésre, a Tóvik vendégház felé. Na itt még sárosabb volt az út, mint eddig bárhol, úgyhogy az út mellett mentünk az erdőben. Leértünk a Királyrétet és a Kóspallagot összekötő autóútra. Ezen az úton sétáltunk be Kóspallagra és megkerestük az autónkat a Coop előtt.
Nagyon szép volt ez a két napos túra. Csodálatosak a Márianosztra fölötti hegyek, nagyon klassz volt az időjárás is és a rengeteg tavaszi virág feledhetetlenné tette a túrát. A turistaház pont olyan volt, mint amilyennek egy turistaháznak lennie kell. Volt tiszta ágynemű, meleg víz, finom, egyszerű étel, kedves kiszolgálás. Mi meg voltunk vele elégedve.