Nagybörzsöny – Rustok-hegy – Nagy-Hideg-hegy – Magyar-hegy – Nagybörzsöny (2023.01.29)
Ezen a túrán a Várak a Börzsönyben túramozgalom két újabb pontját látogattuk meg. A reggeli terv úgy szólt, hogy a Rustok-hegyet és a Magyar-hegyet mindenképpen meglátogatjuk és vagy Nagy-Hideg-hegyre vagy a Holló-kő, Jancsi-hegy gerinc felé megyünk, aszerint, hogy milyen az időjárás, milyen az utak állapota, melyikhez van nagyobb kedvünk. Nagyjából a túra előtt egy héttel esett a hó, ami a Nagy-Hideg-hegyen meg is maradt, de lent nincs belőle semmi. A hőmérséklet fagypont felett vagy annak környékén volt az elmúlt napokban, ezért gerinc utakat választottunk mára. Tudtuk, hogy sár lesz, de igyekeztünk csökkenteni a sárdagasztást.
Nagybörzsönyben parkoltunk a Coop előtt, a kék és piros jelzésen indultunk felfelé. Az aszfaltot elhagyva rögtön egy nagyjából fagyott sáros rész következett, ami mellett ügyesen el tudtunk araszolni, csak egyszer merítettem meg a lábam a sárban. A jó bakancs és a kamásli megmentett attól, hogy tocsogó cipőben kelljen az egész utat megtennem, így csak egy mulatságos pillanat volt, amikor eltűnt a lábam a sárban. Hamar elértük a kék négyzet elágazást és elindultunk felfelé. Az út megfelelt a várakozásunknak, nem volt sáros, viszont meredeken vitt felfelé. Ahogy mentünk felfelé, először csak pici hó foltok voltak, aztán egyre nagyobbak és nagyobbak, szép volt az átmenet az őszből a télbe.


Felkapaszkodtunk a Rustok-hegyre, könnyen megtaláltuk a táblát a pöttyökkel, ami a Börzsönyi Várak igazoló lapra kell. Megnéztük a szép kilátásos helyeket is. Sajnos elég felhős volt az idő, azért így is volt egy kis kilátás, de mindenképpen el kell jönni ide olyankor is, amikor süt a nap.


A döntési pontnál, még mindig nem volt egybefüggő a hótakaró. Ezért úgy döntöttünk, hogy a Nagy-Hideg-hegyre megyünk, megnézzük a havat. Persze a fűtött turistaház és az ott kapható finomságok is vonzottak minket. Így tovább kapaszkodtunk felfelé a kék négyzeten. Az út végét az országos kék túrán tettük meg. Várakozásunk szerint, egyre nagyobb volt a hó, a fák is zúzmarásak voltak, nagyon szép volt így az erdő. Amikor felértünk a házhoz, úgy tűnt, hogy nincsenek is nagyon sokan. Páran szánkóztak, kisebb embercsoportok bóklásztak erre-arra.


Amikor felmentünk a házhoz, akkor derült ki, hogy mindenki bent van a házban. Már a teraszon nagyon sokan voltak, de amikor bementünk, akkor láttuk, hogy teljesen telt ház van. Nagyon hosszú sor állt a büfénél. Leültünk egy kicsit, megettük a kajánkat, de nem álltunk be a sorba. Fél órát pihentünk és indultunk visszafelé. Akikkel egy asztalnál ültünk, nem jutottak a sor elejére ennyi idő alatt. Az északi oldalon, a piros + jelzésen mentünk lefelé. Itt még nagyobb hóban gázolhattunk, mint ahogy felfelé jöttünk. Szép tiszta lett a bakancsunk.


Egy geoláda kedvéért letértünk az útról és megkerestük az Aklokréti-kutat. Jó nagy sár volt a környékén, odalett a korábbi bakancstisztítás.

Nemsokára elértük a piros sáv jelzést. Ez az út már Nagybörzsöny felé vitt. Érintettünk néhány szép kilátó pontot, ahonnan láttuk, hogy elkezdtek a feloszlani a felhők, már lehetett látni a Csóványost is és később, a Visegrádi hegység vonulatait is. Majdnem elszaladtunk a Magyar-hegy mellett, de még időben észbe kaptunk és felmásztunk a tetejére. Sajnos nem találtuk a pöttyöket tartalmazó táblát, úgyhogy kicsit csalódottan mentünk vissza a jelzésre és folytattuk az utunkat lefelé.


Leérve a völgybe egy megáradt patakon kellett átkelnünk, de nem volt veszélyes, könnyen átjutottunk rajta. Még a sártengerrel kellett megküzdenünk, ami reggel még egy kicsit meg volt fagyva, most már tiszta sár volt az egész, úgyhogy tettünk egy kerülőt, amivel az egészet ki tudtuk kerülni. Innen már hamar ott voltunk az autónknál.
Nagyon szép volt ez a téli túra a Börzsöny északi oldalán. Biztos, hogy eljövünk majd ide tavasszal vagy nyáron is, amikor tiszta az idő, nincs sár és zavartalanul meg tudjuk csodálni a kilátást.

