Putnok – Zádorfalva (2022.11.02)
Az autónkat Miskolcon, a vasútállomás közelében hagytuk és vonattal mentünk Putnokra. A kis piros zötyögősnek 45 percbe telt az út, fél 9-kor már indultunk is az állomásról. Legutóbb busszal hagytuk el Putnokot, így a már ismert úton besétáltunk a városközpontba, el a Főtér előtt. Egy geoláda pont miatt, felmentünk a temetőbe. Nagyon szép volt így halottak napja után közvetlenül, visszanéztünk a Bükk-hegységre egy picit, ami sajnos elég felhős volt ezen a reggelen. Lendületben voltunk, hamar kiértük a településről. Lassan hullámzó dombokon haladtunk keresztül, lassan a felhőzet is csökkent.
Aztán a réteket erdő váltotta fel, Kelemérig az őszi erdőben haladtunk. Útközben megkerestünk 2 geoládát, megnéztük a Kis- és Nagy-Mohos tavakat, amiket onnan lehetett felismerni, hogy más milyen fák nőnek ott. Érdekes hely volt.
Kiértünk egy aszfaltos útra, ahol találkoztunk egy biciklis bácsival, aki azokat a túrázókat keresete, akik nála fognak aludni. Nem tudtunk neki segíteni, mert nem találkoztunk ma még senkivel. A szerpentines út kanyarjait levágva értünk be Kelemérre, ami egy szépen rendben tartott falu. A templom belsejét éppen felújították, be lehetett menni, de minden le volt takargatva.
Kicsit szusszantunk a templom előtt. Aszfaltos úton mentünk át a következő faluba, Gömörszőlősre, ami még Kelemérnél is szebb falucska. Bolt, kocsma nem volt nyitva, így leültünk a bolt előtti padra, ahova szépen odasütött a nap.
Pihenő után, még egy kicsit körbejártuk a falut, megnéztük a templomot. Be lehetett menni, nagyon szép volt belülről is. Olyan jó szokás, hogy a templomok nyitva vannak és bármikor be lehet menni megnézni őket. Sajnos már egyre kevesebb helyen van így.
Megnéztük a Néprajzi Gyűjteménynek az udvaron elhelyezett részeit, majd folytattuk az utunkat Zádorfalva felé. Itt ismét egy hatalmas réten mentünk keresztül, közben egymás után másztuk meg a dombokat és mindig újabbak láttunk meg. Kijelölt utak nélkül nagyon nehéz lehet tájékozódni ezeken a dombokon. Mindegyik pont egyforma, nehéz találni bármilyen fogódzót, amihez lehet viszonyítani a helyzetünket.
Fél 3 körül értünk be Zádorfalvára. Nyitva volt a kocsma és a bolt is. Találkoztunk egy kék túrás csapattal, akik még most indultak Putnokra. November lévén elég korán sötétedik, biztosan sötétben értek oda. Meglátogattuk a boltot és leültünk a kocsmában. A szállásunk a szomszéd faluban, Alsószuhán volt. Eredetileg úgy terveztük, hogy átgyalogolunk, mert nincsen messze, de a szállás szolgáltatásban benne van a fuvar is, ezért felhívtuk a szállásadót, hogy jöjjön értünk. Hamar meg is érkezett és átvitt minket Alsószuhára. Elfoglaltuk a szobánkat, kaptunk finom vacsorát és nagyon jól elbeszélgettünk közben arról, hogy milyen az élet a környéken.
Zádorfalva – Jósvafő (2022.11.03)
Reggeli után összeszedtük a cuccainkat, visszavitt minket a szállásadónk Zádorfalvára és már indultunk is Aggtelek felé. Az volt a célunk, hogy az 1 órakor induló barlangtúrát elérjük. Zádorfalva után egy rövid szakaszon az út mellett mentünk, utána megint, karsztos dombokon, mezőkön, erdőkön haladtunk keresztül. Csuda klassz idő volt, a késő őszi színek ellenére szép volt a táj.
Miután kiértünk az országhatárra, megláttuk Aggtelek jellegzetes szikláit, nem is volt már tőlünk annyira távol. Leértünk az országútra, ahol határátkelő is működik. A múltat idézve ott vannak hagyva a régi, nem használt épületek. Innen már pár perc alatt beértünk Aggtelekre.
Nagyon hamar odaértünk, még majdnem másfél óránk volt a barlangtúra indulásáig. Körbejártunk mindent, amit meg lehet itt nézni, a parkolótól kezdve, a szuvenir- és sportbolton keresztül az étteremig. Mivel nyitva volt az étterem úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. Tudtuk, hogy a jósvafői szálláson nincs vacsora és nem fogunk Jósvafőn olyan helyet találni, ahol lehet meleg ételt kapni. Finom rántott sajtot csináltak. Szépen lassan gyülekezett a nép, ahogy közeledtünk 1 óra felé. Ahhoz képest, hogy hétköznap van, meglepően nagy csoport indult megnézni a barlangot. Láttuk már párszor a barlangot, most is szép volt, de olyan nagy a szárazság, hogy ott, ahol mindig patak folyik, ott alig volt most egy kicsike víz. Nagyon furcsa volt így a barlang.
Abarlangtúra után, a bejárat mellett felkapaszkodtunk a lépcsőkön a szikla tetejére, mert erre vezet az út. Folytattuk utunkat a jellegzetes karszt vidéken. Jósvafőn lementünk a Baradla-barlang bejáratához és pecsételtünk.
Nem másztunk vissza a kékre, mert meg akartuk nézni a völgyben lévő tavat és barlangbejáratot. Nagyon szép a tó és a környéke, még alig múlt fél 4, amikor ott jártunk, de mivel mélyen a völgyben van, már eléggé naplemente hangulat volt. A falu felé menet találtunk egy Vietnámi hidat is.
Nem volt a faluban nyitott kocsma, csak egy boltot találtunk, aminek elég szegényes volt a választéka. Jól gondoltuk, hogy jobban járunk, hogyha megebédelünk Aggteleken. Megvásároltuk, amire este még szükségünk volt és megkerestük a szállásunkat. Pontos leírást kaptunk, hogy melyik szoba miénk és hol találjuk hozzá a kulcsot. A házigazdákkal nem is találkoztunk.
Jósvafő – Bódvaszilas (2022.11.04)
Reggel a megadott helyen ott hagytuk a pénzt és a kulcsot. 7 órakor indultunk, mert elég nagy út várt ránk, meg akartuk nézni a Szádvárat és világosban Bódvaszilason akartunk lenni. Bementünk megint a boltba, hogy felfrissítsük a készleteinket és indultunk is. Egy szép völgyön keresztül mentünk fel a dombok tetejére. Sajnos borult volt az idő, amikor felértünk a Hucul méneshez. Bementünk az ő területükre. Először csak nagyon messze láttunk lovakat, de aztán egészen közel mentünk el egy csoport mellett. Kölcsönösen megbámultuk egymást.
Jó nagy területük van, ahol szabadon mozoghatnak. Biztos, hogy nagyon jól érzik itt magukat. Szelcepusztánál álltunk meg pihenni. A ház előtt vannak padok, ahova egy picit a nap is odasütött, ott ültünk le kajálni, de elég hideg volt még. Miközben ott ültünk figyeltük, hogy van valami mozgás a házban. Ha már így alakult, akkor megkérdeztük, hogy kaphatunk-e egy teát. És igen, kaptunk frissen főzött meleg teát. Amikor ki akartuk fizetni, akkor mondta a hölgy, hogy ez a ház ajándéka. Nagyon kedves volt, nagyon jó esett a tea.
A pihenő után, folytattuk utunkat Derenk felé. Ez egy elhagyott rom község, amit a lengyel nemzetiség tart karban. A volt iskolaépületből csináltak egy bemutató termet. A környéken még lehet látni az összedőlt házakat, mindegyikhez oda van írva, hogy kik lakták. Érdekes hely, érdemes volt megnézni.
Innen nagyon közel volt a Szádvár, amihez egy picit le kellett térni a kékről, de megérte a kitérőt. Így lombok nélkül, már a fák között megláttuk a várfalat. Körülkerültük a bástyát és bementünk a bástyán belülre.
Itt láttuk meg a brutál hosszú lépcsősort. Mielőtt nekivágtunk volna, még felmásztunk a bástya gyilokjárójára. Aztán nem volt mese, ha meg akartuk nézni a vár többi részét, akkor muszáj volt felmenni a lépcsősoron. Nem számoltuk meg, hogy hány lépcsőfok van, de nagyon sok és nagyon meredek. Többször megálltunk közben pihengetni.
Megérte felmászni, mert a felsővárból szuper volt a kilátás. Jó nagy vár, minden zegét-zugát körbejártuk, megkerestük a geoládát is, kicsit pihentünk és kajáltunk is. Jó pár helyen látszik, hogy folynak még feltárások, felújítások. Mikor mindent végignéztünk, akkor visszaereszkedtünk a nagyon-nagyon hosszú lépcsősoron.
Visszatértünk a kékre. A következő izgalmas pont, ami pecsételő pont is egyben a Szabó-pallag erdészház. Ezt a házat nem tartják karban, szegény elég lepusztult állapotban van már. Itt is megálltunk egy kicsit, mielőtt meredeken lementünk volna Bódvaszilasra.
Ahogy mentünk lefelé, néha már lehetett látni a Cserehát szélén lévő hegyeket. Aztán a faluhoz közel érve láttuk az Esztramos jellegzetes félig lebányászott hegygerincét is.
A faluba leérve, megkerestük a pecsétet és letáboroztunk a dohánybolt előtt, ahol vettünk üdítőket. Aztán elmentünk az állomásra, ahol türelmesen megvártuk a vonatunkat, ami elvitt Miskolcra. Miskolcon várt az autónk, amivel szépen hazagurultunk vele.
Ezzel a szakasszal végig jártuk az Aggteleki-karsztot. Már többször jártunk itt, az Aggtelek környéki részeket ismertük, az utolsó napi túra volt számomra meglepetés. Csuda klassz volt a hucul ménes területén átsétálni és a Szádvár meglepően jó állapotban van, nagyon kevés erdei várunk van, talán ezek közül ez a legnagyobb. Remélem, hogy folytatják a felújítást és karbantartást.