Sárvár – Káld (2022.04.08)
Ezt a túrát, talán még a korábbiaknál is több logisztikai gondolkodás előzte meg. Mennyit menjünk egy nap, hol aludjunk, komoly fejtörés volt, amíg megtaláltuk a nekünk legjobb megoldást.
A péntek reggeli jógaóra után mentünk autóval Sárvárra. A vár előtti parkolóban ki van téve egy fizető parkolás tábla, úgyhogy nem ott álltunk meg, hanem a szállásunk (Rozzmann Panzió) közelében az utcán. Bakancsot húztunk és már mentünk is a pecséthez, hogy a 70km – 70 óra igazolópapírunkat lepecsételjük. Ha már úgyis itt a nyilvános wc, megpróbáltuk használni, be is dobtuk a százast, de nem működött. Volt ott egy ember, aki éppen karbantartott, de annál többet nem tudott tenni, hogy megmondta, nem működik a wc. Sebaj, elindultunk a kéken, kb. 11 órakor. Előszöre egy nagyon szép parkon mentünk keresztül, kerülgettük a tavakat jobbról-balról, majd kimentünk a főútra, el a fürdő előtt, át a Rábán, a Tesco előtt, míg végre a bicikliúton kiértünk Sárvárról.
Jó darabon még autóút mellett kellett mennünk. Szerencsére nem volt nagyon nagy forgalmú az út és szép virágok nyíltak az út mellett.
Mikor elhagytuk az autóutat, rögtön egy majdnem 2 km-es egyenes szakasz következett, de végre erdő, végre nem aszfalt. Nagyon jól haladtunk. A Sitke mellett lévő templomnál álltunk meg. Nagyon szép itt a templom környéke, ugyan a kék a templom háta mögött vezet el, azért megkerültük a templomot, bementünk a kertjébe is. Jó kis pihenő hely volt. Találkoztunk más kékezőkkel is, beszélgettünk egy kicsit velük.
A pihenő után nem sokkal volt egy kicsi kápolna, ami olyan volt, mint egy összevont kálvária. Van egy geoláda a Hercseg-hegy tetején. A tengerszint feletti magassága 227m. Úgy éreztük, hogy ennyi extra szint bele fog férni a napunkba, úgyhogy felmentünk a tetejére. Érdemes volt, mert láttuk, hogy milyen távol vannak tűlünk a hegyek.
A kitérő után visszamentünk a kékre és hamarosan elértük Gércét. Az Önkormányzat előtt pecsételtünk, ahova kivezettek ivóvizet is. Ami jól jöhet, mert az út nem vezetett el kocsma előtt. A temető és a sportpálya felé hagytuk el falut. A 84-es út kereszteződése után, ismét egy nagyon-nagyon hosszú aszfaltos rész következett. A Farkas-erdőn vezetett át az út. A Farkas-erdő elején a Rózsáskerti erdészháznál ismét pecsételtünk, majd folytattuk utunkat az erdőben. Az erdő tényleg nagyon szép, de miért kell rajta egy nyíl egyenes, aszfaltozott úton keresztül menni? Megnéztük az út közben található érdekes pontokat, a Scherg Lőrinc és feleségének a sírját, valamint a banyafák maradványait. Ezen a területen banyafának hívták az öreg tölgyeket. Sajnos 1995-ben egy vihar kidöntötte őket.
A Hidegkúti erdészháznál pecsételtünk, megnéztük a mögötte lévő kápolnát. Érdemes miatta egy pici kitérőt tenni. Beszélgettünk egy másik kirándulóval, aki lelkesen elmesélte, hogy nemrégiben valamilyen akció filmet forgattak itt.
Elhagyva a Hidegkúti erdészházat, kicsit elhagytuk a kék jelzést a Scherg Lőrinc kilátó kedvéért. Végre nem aszfalton mentünk és meglepően hullámos volt az út itt. Szokásosan egyenesen mentünk, de 2 vagy 3 dombon is át kellett mennünk. Egészen meredek szakaszok is voltak. Közben minden irányból magaslesek figyeltek minket. A kilátó nem olyan régen épült és nagyon szép a kilátás belőle. És most elég felhős volt az ég. Tisztább időben sokkal jobb lehet. Nem is nagyon értem, hogy miért nem ejti útba a kék túra.
Vannak padok, asztalok is a kilátónál, ott megettük a maradék kajánkat, pihentünk egyet, aztán indultunk, mert Káldon el akartuk érni a 17:42-kor induló buszt. Ha lekéssük, akkor 3 óra múlva megy a következő, úgyhogy érdemes sietni. Olyan jó ment a sietés, hogy még a kocsmába is be tudtunk menni, ahol pecsételtünk, ittunk és kicsit belehallgattunk a helyiek beszélgetésébe. Sárvárra beérve bevásároltunk holnapra kaját, ettünk egy hamburgerezőben és elfoglaltuk a szállásunkat a Rozmann Panzióban, ami ár-érték arányban nagyon jó volt.
Káld – Mihályfa (2022.04.09)
Éjszaka megérkezett az ígért rossz idő. Már tegnap este elkezdett fújni a szél, éjszaka megérkezett az eső is, ami reggelre elállt. Korán keltünk, mert hosszú út várt ránk, úgyhogy gyors készülődés után indultunk is. Azokat a cuccainkat, amik nem kellettek a következő 2 napban, beraktuk az autóba és mentünk a buszpályaudvarra. 7 órakor indult a buszunk Káldra. A buszon találkoztunk nyugdíjas kék túrázókkal. Fél 8 előtt megérkeztünk Káldra, ahol ismét bementünk a kocsmába. Olyan kevés falunak van már kocsmája, muszáj kihasználni, hogyha valahol találunk.
Megindultunk Hosszúpereszteg felé. Hamarosan elkezdett esni az eső. Először csak kicsit próbálkozott, elállt, aztán megint kicsit esett és elállt. Jó darabon az erdőben mentünk, nem zavart minket nagyon. De aztán egyre jobban rákezdett, ráadásul Hosszúpereszteg előtt nagyon hosszan nyílt terepen kellett menni. Nem volt kellemes az út. Nagyon vártuk már, hogy beérjünk a faluba és nagyon bíztunk benne, hogy találunk valami fedett meleg helyet. A templomnak van egy pici fedett része, de oda beesett az eső. A templom mellett az óvodának a fedett része alá húzódtunk be, ott még le is tudtunk ülni a lépcsőre. Itt már nagyon esett az eső és a szél is feltámadt. Megkérdeztük a boltban, hogy van-e kocsma a faluban, de nincsen, úgyhogy ez volt a legjobb hely, ahol legalább nem áztunk. Majd fél órán keresztül néztük az esőt és vártunk, hátha jobb lesz. Aztán amikor kicsit kevésbé esett, akkor kimentünk pecsételni, persze ott sincs semmi fedett rész. Még vártunk egy picit és elindultunk. Nagyon bíztunk benne, hogy hamarosan eláll az eső.
A falu másik végén a buszmegállóban találkoztunk egy másik nagyon elázott csapattal, néhány biztató szót mondtunk egymásnak és leszegtük a fejünket, mentünk tovább. Gyorsan elértük a Szajki tavakat. Lementünk a tópartra, megnézni a stégeket. Ki is mentünk az egyikre, de éppen nem horgászott senki. Már a házaknál jártunk, amikor jöttek ketten szembe, gyorsan kérdeztük tőlük a legfontosabb infromációt, van-e nyitott kocsma? Mondták, hogy igen van és van lángos is. Teljesen felvillanyozott minket ez a mondat. És tényleg, a büfé soron volt egy hely nyitva, sajnos nem benti hely volt, de jó nagy fedett rész volt, főztek nekünk forró teát és ettünk egy jó meleg hot-dogot. Igazán jól esett. Nagyon kedvesek voltak a büfések. Itt is eltöltöttünk jó fél órát, aztán összeszedtük magunkat és indultunk tovább. Nem felejtettünk el pecsételni. A fentebbi tavakat éppen takarították. Ebben az állapotban nem szépek. Furcsa elképzelni, hogy ebből a sártengerből lesz majd az a szép tó. A büfében is mondták, hogy van sok medvehagyma és erdei snidling az erdőben, de ezen a szakaszon erről saját szemünkkel is meggyőződhettünk.
Ezután hosszú egyenes és unalmas út következett. Csak mentünk-mentünk az erdőben az egyenes utakon. Számoltuk, hogy hány derékszögű kanyart kell még megtennünk. Szerencsére közben elállt az eső, úgyhogy lassan elkezdtünk megszáradni. Végre elértük a vasutat és nem sokkal utána az országutat is, ami mellett az ötvösi pecsét van. Az út szélére leültünk és szusszantunk egyet. Összegyűjtöttük az erőnket és mentünk tovább, a szokásos egyenes utakon az erdőben. Kiértünk megint egy aszfaltos útra, ahonnan már lehetett látni a Sümegi várat és Mihályfa templomtornyát is, ahova a mai napon készültünk.
Letértünk az aszfaltútról, ahol egy 2 és fél km-es egyenes várt ránk. Már nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy biztos, ami biztos, az elején és a végén is pihentünk. Itt tudtuk figyelni a mezőt, ahol őzikék mászkáltak, ők is figyeltek minket. Innen már aszfaltúton sétáltunk be Mihályfára, ahol a Fűszeres Portán már vártak minket. Nagyon szép volt a ház és nagyon jó meleg volt benne. Bár már teljesen megvoltunk száradva, azért jól esett a finom meleg. Alaposan elfáradtunk, úgyhogy kicsit tévéztünk és mentünk aludni.
Mihályfa – Sümeg (2022.04.10)
Jól aludtunk, bár eléggé fújt éjszaka a szél. Szerencsére mára kevés táv maradt, úgyhogy nem kellett reggel sietni az indulással. Szépen kényelmesen felkeltünk, megreggeliztünk, összepakoltunk és 9 óra körül elindultunk. Visszamentünk a kékre. Most az egyenes út nem erdőben, hanem a szántóföldek között vezetett. Szépen sütött a nap, viszont nagyon fújt a szél. Kisvásárhelyen pecsételtünk a haranglábnál. Cicusok őrizték a pecsétet. Innen új útvonala van a kéknek. Eddig kiment a főútra és a főút mellett kellett menni. Ehelyett inkább egy kicsit kalandosabb utat jelöltek ki. Néha lehetett látni a várat, ahogy egyre közelebb került. Az egyik mezőn láttunk, egy nagy szarvas rudlit közeledni, kb. 50-en lehettek. Amikor megláttak minket, akkor megálltak és megfordultak, majd keresztül mentek előttünk az úton. Már ezért megérte ez az új, kicsit hosszabb útvonal.
Az egyik részen, ahol a közel mentünk a folyóhoz, szorgos hódok munkájának nyomait láthattuk. Hihetetlen, hogy ezt a pusztítást a fogukkal csinálják. Átkeltünk egy rozogának látszó hídon, de látszott rajta, hogy nem régen javítgatták, hogy biztonságosabb legyen.
Picit letértünk a kékről a Tarányi-kápolna kedvéért. Sajnos a környezete nem szép a kápolnának, de a kápolna nagyon szép, bár látszik rajta, hogy nem használják.
Innen már tényleg közel volt Sümeg. Begyalogoltunk a vasútállomáshoz, ott pecsételtünk. Pihentünk egy kicsit, aztán elindultunk, hogy megnézzük a várat és szerezzünk magunknak valami kaját. A legrövidebb úton mentünk a várba, szépen lassacskán, mert meredek volt. Az egyik oldalon olyan brutál szél volt, hogy kapaszkodni kellett, hogy le ne fújjon minket a vár oldalról. Nagyon szép ez a vár. Egészen nagy új rész építettek hozzá, ahova sajnos még nem lehetett bemenni. Össze-vissza végigjárkáltuk az egészet. Végül beültünk a kürtöskalácsoshoz, ahol nagyon jó meleg volt és vettünk kürtöskalácsot, azt eszegettük.
Így már nem kerestünk kajálási lehetőséget, hanem visszasétáltunk az állomásra. Ott leültünk és vártuk a vonatunkat. Közben szóba elegyedtünk egy másik kék túrázóval, aki ugyanarra a vonatra várt, mint mi. Ő 2 nap alatt teljesítette ezt a hetven plusszos szakaszt. Jó tempósan mehet, hogyha már ment ma 30 km-t és már fél 3-kor ott ült az állomáson. A vonatunk időben megérkezett, át kellett szállnunk Celldömölkön, de nem volt semmi gond, úgyhogy simán átjutottunk Sárvárra. Ott már az ismerős utcákat róttuk, megkerestük az autónkat és elindultunk hazafelé. A hazafelé vezető úton ilyen szivárványt láttunk.
