Piros út a Vértesben

Óbarok - Szár (2024.03.29.)

Ebben az évben a húsvéti ünnepet túrázással töltöttük. Négy szabadnap egymás után, ideális volt arra, hogy a KDP teljesítésében nagyot lépjünk előre. Előre megterveztük a szakaszolást, a kitérőket, és leszerveztük a szállásokat is. Talán a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy hol fogunk boltot találni, ami nyitva van húsvét vasárnap vagy hétfőn, hogy ne kelljen nagyon sok kaját magunkkal cipelni. Szerencsére ezt a kérdést is kipipáltuk, és felkészülten indultunk neki, hogy négy nap alatt összesen 66 km-t teljesítsünk a Közép-dunántúli Pirosból, ami a kitérőkkel együtt persze jóval több, 96 km volt.  

Nem indultunk korán, mert az első napi etapot 20 km körülire terveztük, és Száron 6 órára vártak minket vacsorával. Vonattal mentünk a Déliből Bicskére, ahol átszálltunk buszra, ami elvitt minket Óbarokra, abba a megállóba, ahol legutóbb abbahagytuk a Közép-dunántúli Piros utat. A vonaton meglepően sokan voltak, így Nagypéntek reggelén, a buszon viszont szinte csak mi utaztunk.

Leszállás után először át kellett kelnünk az autópálya alatt. Nem sikerült elsőre megtalálni az átjárót, így megnéztük a víztornyot közelről. A második próbálkozás már sikeres volt, átjutottunk és megtaláltuk a piros jelzést.

Öreg Kőszikla-tető
Autópálya átjáró

Csak nagyon rövidet mentünk rajta, mert fel akartunk menni az Öreg kőszikla-tetőre, az autópályáról is jól látható sziklák tetejére. Jelzett út vezet fel a tetőre, felfelé úton azt követtük. A bányától a sziklát jobbra kerülve indultunk el felfelé. Az út elvezetett a kis barlang mellett. Nagyon szép virágos volt az oldal, sok-sok növény virágzott. Fentről nagyon látványos a kilátás az autópályára, Óbarokra és a Vértesre. Lefelé nem ugyanazon az úton jöttünk, hanem továbbmentünk az ösvényen, átmentünk még egy másik csúcsra, ahova jó nehéz volt felmászni, viszont nem is volt jobb a kilátás, úgyhogy kár volt felmenni.

Öreg Kőszikla-tető
Öreg Kőszikla-tető

Leereszkedtünk a völgybe, és visszamentünk a pirosra. Jó darabon még Óbarok házai között haladtunk. Amikor végre kiértünk a faluból, egy festői völgybe értünk, patakkal, rengeteg virággal, madárfüttyel, már az autópálya sem hallatszott annyira. Egy részen szurdokszerűvé vált az út, és a patak elfoglalta a szekérutat. Szerencsére már volt egy nagyon jó gyalogos ösvény kitaposva, azon simán el tudtunk menni. Nem sokkal azután, hogy kiértünk a völgyből egy mezőre, ismét letértünk a pirosról, Lófingató-hegy felé.

Lófingató-hegy felé
Lófingató-hegy felé

Jobbra fordultunk a Mária jelzésre. Közepesen meredek volt az út, már a tetőhöz közel, csinál egy kanyart a jelzés, ami kivisz egy szép rétre. Itt is voltak virágok és szuper volt a kilátás Nagyegyháza felé. A földmérő torony közelében értünk fel. A torony tetején antennák vannak, ezért le van zárva.

Kilátás Nagyegyháza
Lófingató-hegy torony

Jobbra fordultunk a gerincen, mert meg akartuk nézni a régi szovjet bunkerek maradványait. Gyorsan megtaláltuk az első bejáratát. Meglepően hideg volt lent, úgyhogy fel kellett öltöznünk. A fejlámpa is jó szolgálatot tett. Elég nagy bunkerrendszer van itt a föld alatt, kívülről alig lehet valamit látni belőle. Több kijárat is van, egy másik kijáraton mentünk ki. Továbbmentünk a gerincen a többi bunkert is megnézni. A harmadik bunkerből is egy másik kijáraton mentünk ki, mint ahol bementünk, de fogalmunk sem volt, hogy hova jutottunk, így inkább az ismerős úton a föld alatt mentünk vissza.

Bunker bejárat
Bunker belülről
Bunker belülről
Bunker bejárat

Visszatértünk a földmérő torony felé, majd tovább a gerincen a nagyegyházi sziklákhoz. Az odafelé vezető úton is volt egy klassz kilátópont. A sziklák tetején nagyon fújt a szél, csak gyorsan szétnéztünk és már mentünk is tovább. A térkép szerint van egy olyan út is lefelé, ami a sziklákon keresztül vezet le, de fentről megnézve nem volt biztató, ezért inkább a már bejárt, biztos úton jutottunk vissza a pirosra.

Nagyegyházi sziklák tetején
Nagyegyházi sziklák tetején

Már jó sok időt eltöltöttünk, a piroson még alig haladtunk valamit, és a szálláson időre vártak minket vacsorával, ezért egy kicsit gyorsítottunk. Az ösvény mellett megálltunk megnézni 11 magyar katona emlékművét, aminél egy nagyon érdekes cikk van kirakva arról a 90 éves bácsiról, aki gyerekként jelen volt, amikor megtalálták a holttesteket. Ő állította és tartja karban az emlékművet. 

Katona sír
Nagyegyháza

Nemsokára leértünk Nagyegyházára, ahol összetalálkoztunk az OKT kék jelzésével, és egy darabon együtt mentünk vele. Lassan emelkedett az utunk. Amikor a kéktúrán voltunk, akkor az ellenkező irányba jöttünk, nem is emlékeztünk, hogy ilyen meredek az út. Megint átmentünk az autópálya alatt, utána meredeken fel a Zuppa-tető oldalába, majd végre lefelé. Itt már halkabb volt az autópálya, viszont, ahogy lejjebb értünk, a sűrű vonatforgalmat lehetett hallani. Mielőtt átkeltünk volna az egyes főúton – egy geoláda kedvéért -, még felmásztunk egy kilátópontra, ahonnan Szárra és a Vértes hegyeire lehetett rálátni. Meg tudtuk figyelni, hogy merre fogunk menni ma és holnap.

Autópálya átjáró
Odvas keltikék
Kilátás Szár felé
Dombon

A piros útra visszatérve kereszteztük az egyes főutat, majd nem sokkal később a vasutat is. Itt már beértünk Szárra, de még le kellett mennünk a völgybe, a másik oldalon pedig fel, hogy odaérjünk a kocsmához. Annyira siettünk, hogy negyed 6-ra már a kocsmában voltunk. Pecsételtünk, és ittunk egy megérdemelt italt. Ezután mentünk az Élni jó Vendégházba, ahol már várt minket a vacsora. Nagyon kellemes hely volt, mire megérkeztünk már be volt fűtve, és nagyon finom volt a vacsora. Miután megkajáltunk úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk még egy italra a kocsmába.

Szár szállás
Szár szállás

Szár - Ororszlány (2024.03.30.)

 Reggel fél 8-ra kértük a reggelit, majd gyorsan összepakoltunk és indultunk is. Megálltunk a boltnál, mert nyitva volt, és úgy készültünk, hogy Oroszlányban már nem fogunk tudni vásárolni. Megcsodáltuk a falu húsvéti dekorját, és elindultunk felfelé a Vértes hegyei felé. 

Szár húsvéti dekor
Szár húsvéti dekor

A mai szakasz elején jelentős szintkülönbséget kellett legyőznünk. Szép erdei utakon kapaszkodtunk felfelé a Körtvélyes-hegyre, közben ismét nagyon sok virágot láttunk. Tíz óra után nem sokkal értünk fel a tetőre. Megkerestük a geoládát, és felmásztam a torony tetejére is. A létrák egész jó állapotban vannak, viszont fent nagyon fújt a szél, úgyhogy nagyon gyorsan körülnéztem és már jöttem is lefelé.

Erdőben
Körtvélyes-hegy
Körtvélyes-hegy
Körtvélyes-hegy

A rövid kitérő után visszamentünk a pirosra és innen már lefelé folytattuk az utunkat. A Macskabükk kereszteződésnél kanyarodtunk el a Szép Ilonka-forrás felé. Ezen a szakaszon találkoztunk a legtöbb túrázóval. Még nem voltunk éhesek, így meg sem álltunk a forrásnál, csak haladtunk tovább lefelé. Kereszteztük a kéktúra ösvényét is, és lassan ereszkedtünk Vértessomló felé. Még viszonylag messze voltunk, amikor két bicajos jött velünk szembe, kérdezték, hogy jó irányba mennek-e a kilátóhoz. Sajnos el kellett keserítenünk őket, hogy nem jó felé mennek, így kicsit csalódottan visszafordultak.

Mária szobor
Erdőben

Lementünk egészen Vértessomló széléig, ahol áttértünk a csúcsjelzésre, ami a kilátóhoz vezetett. Fent a padokat már a piknikezők elfoglalták, így nekünk csak a fűben maradt hely. Már fél 2 körül járt, úgyhogy megebédeltünk és felmentünk a kilátóba körülnézni. Itt is fújt a szél és párás volt a levegő, nem lehetett nagyon messze ellátni, azért igyekeztünk megtalálni a stratégiai pontokat. Később jöttünk rá, hogy nem párát láttunk, hanem az afrikai por gyülekezett a levegőben, azért nem volt jó a kilátás. A következő két napban ebben a tekintetben még rosszabb lett a helyzet. 

Nagy-Somlyó kilátó
Nagy-Somlyó

Visszaereszkedtünk a piros jelzésre, lementünk a temető sarkához pecsételni. Majd megint letértünk a pirosról, mert fel akartuk keresni a vértessomlói kálváriát. Felmentünk a kálvárián a kereszthez, majd átmentünk a templomhoz, és a templom előtt jöttünk le a domboldalból.

Vértessomlyó kálvária
Vértessomlyó kálvária

Már a piroson gyalogolva találtunk egy kis boltot, ami nyitva volt, úgyhogy vettünk egy kis édességet és hideg üdítőket, amiket a bolt előtt rögtön el is fogyasztottunk. Mire ide elértünk, szépen kisütött a nap és nagyon meleg lett. A kilátóból már kinéztük, hogy egy napsütötte úton megyünk tovább Majkpuszta felé, ezért elővettük a sapkákat és levettünk még egy réteg ruhát magunkról. Itt már alig volt szintkülönbség az úton, hamar átértünk Majkpusztára. Először a jegypénztárba mentünk, ahol elmondták, hogy ma már nincs túravezetés, és 4 órakor nyitják ki a kaput, akkor lehet majd bemenni, addig sétálhatunk a kertben. Így is tettünk, majd a bejáratnál vártuk a 4 órát. Várakozás közben elolvastuk a leírásokat, amiket kaptunk a pénztárban.

Majkpuszta felé
Majkpuszta

Egészen nagy csoport összegyűlt, mire beengedtek minket. Elmondták, hogy merre mit fogunk látni, és milyen útirányt javasolnak, hogy kényelmesen meg tudjunk nézni mindent. A portásfülkénél le tudtuk tenni a hátizsákokat, így jóval könnyebben ment a nézelődés. Először a nagy épület kiállításait néztük végig, utána a kis házakat és végül a tornyot. Nagyon szép és érdekes volt az egész, érdemes megnézni. Kicsit sietnünk is kellett, hogy 5 órára megnézzünk mindent. A végén a remeteség háta mögött megkerestük a geoládát.

Majkpuszta
Majkpuszta
Majkpuszta
Majkpuszta

A piros jelzésre visszatérve egy csendes, kertvárosi utcán besétáltunk Oroszlányba. Szállásunk a Czermann Panzióban volt. A panzió háta mögött éppen vurstli volt, ahol dübörgött a zene. A legtávolabbi szobát kértük, de nem kellett volna ennyire aggódnunk, 9 órakor abbahagyták a hangoskodást. Miután elfoglaltuk a szobánkat, elindultunk vacsorázni. A Czermann Étterem már nem működik, de a Borostyán Vendéglő nagyon közel van. Itt egy szintetizátoros énekes játszott a teraszon, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy keresünk egy másik éttermet. Így kerültünk a Vén Diófa étterembe, ahol szépen csendben, nagyon finom pizzát ettünk. Amikor kijöttünk az étteremből, akkor láttuk, hogy a szemben lévő bolt még nyitva van, akár ott is vásárolhattunk volna. Visszamentünk a szállásra, hogy kipihenjük a nap fáradalmait.

Oroszlány
Oroszlány

Oroszlány - Mór (2024.03.31.)

Éjszaka óraátállítás volt, így 1 órával később ébredtünk. Készítettünk magunknak kaját, és összepakoltunk. A pecsét melletti házban aludtunk, de este nem pecsételtünk, úgyhogy indulás előtt ezt még megtettünk. Közben egy kutyasétáltatóval beszélgettünk, hogy ez milyen pecsét, milyen túramozgalom és merre megyünk, hol jártunk. Aztán elindultunk az Oroszlányból kivezető hosszú-hosszú útra. Az állomás után, megcsodáltuk a szocialista városok nagy találmányát, a garázssorokat és az elhagyott ipari létesítményeket. Kicsit kijjebb következtek a jelenkor ipari csarnokai és az ehhez tartozó konténerszállás, ezután a régi elhagyott zártkertek következtek, majd a ma is használt üdülőövezeti házak. Ezek után jutottunk el az erdőbe. Érdekes utazás volt a különböző korok között.

Oroszlány
Oroszlány garázssor
Oroszlány elhagyott ipari terület
Fenyő erdő

Ezen a területen többször mentünk el egyenes sorokba telepített erdők mellett, sokszor homokban mentünk, amibe néha egészen belesüppedtünk. Az első megállónk a Dobai-tó partja volt. A tó be van kerítve, de az út menti magaslatról még így is nagyon szép a látvány. Nemsokára elértünk egy aszfaltos útra. Arra lettünk figyelmesek, hogy egy nyuszi ugrál előttünk az úton, majd leült és várta, hogy lefényképezzük. Így is tettünk, de amikor próbáltunk közelebb menni, akkor elugrált.

Dobai-tó
Nyuszi

Úgy éreztük, hogy lendületben vagyunk, ideje kitérőt tenni, hogy újabb érdekes helyeket fedezzünk fel, ezért áttértünk a zöld sáv, majd a zöld vár jelzésre. Először megnéztük a Vértesszentkereszti bencés kolostorromot. Sajnos a romokhoz nem lehet most bemenni, de a kerítésen keresztül egész jól meg lehet nézni. Körbe is lehet járni a kerítés mellett. Nagyon hangulatosak ezek a romok. Annak ellenére, hogy zárva volt, többen jöttek megnézni. Nagy kár, hogy csak aszfaltos út vezetett ide. A következő célpontunk a Gerencsérvár volt, amiből nem sok maradt, de jó alkalom volt arra, hogy felidézzük a Vitányvárnál megismert legendát a Gerencsérvár uráról, Újlaki Miklósról és lányáról, Krimhildáról. Ezután visszatérünk a piros jelzésre. Nem gondoltuk, hogy emiatt a kitérő miatt ilyen sokat kell aszfalton gyalogolnunk.

Vértesszentkereszt apátság
Gerencsérvár

Nemsokára ismét aszfaltos rész következett, ami a Kék-tóhoz vitt minket. A katonasírnál találkoztunk egy 78 éves bácsival, aki biciklivel jött ide, hogy karban tartsa a sírt. A Kék-tó partján megint megpihentünk, figyeltük, ahogy a szél fodrozza a kis tavacska vizét.

Kék-tó
Kék-tó

Ismét homokos út következett, elmentünk a nádassal benőtt Csuka-tó mellett, és közben lassan elindultunk felfelé. A mai etapban eddig szinte egyáltalán nem volt szintemelkedés. Hamarosan megérkeztünk a Vértes Táborhoz, ahol a pusztavámi pecsét van. Pecsételtünk és felkészültünk lelkileg, hogy Mórig még meg kell másznunk egy hegyet.

Kunyhó
Vértes-tábor

Szép bükkösben mentünk felfelé. A hegyoldalban mindkét oldalon hatalmas mélyutak vannak. A móri szőlőhegy tetejére érkeztünk, és lassan csorogtunk le a városba. Már korábban is néztük, hogy olyan furcsa a levegő, mintha nagyon párás lenne az idő. Rájöttünk, hogy a szaharai port látjuk, amit az erős déli szél hozott felénk.

Mélyút
Mór fölött

Mórra beérve először megnéztük a Hársfa utca régi pincéit, és a híres hársfát, ami betonnal van megtámasztva. A tanösvénytábláról úgy tűnt, hogy át lehet lavírozni valahogy a Bormúzeum felé, ahol a pecsét van, és nem kell körbekerülni. Egy kicsit kerestük az utat, de nem találtuk meg, így maradt a hosszabb út. Később megkérdeztük a helyieket, és ők is azt mondták, hogy nem lehet fent átmenni. Alaposan elfáradtunk, mire megérkeztünk a Bormúzeumhoz, ami nem volt nyitva. Pecsételtünk és a szomszéd épületben lévő MiklósCsabi Pincészetben ültünk le, és természetesen bort kértünk. Nagyon kedves volt a kiszolgálás, kiválóan éreztük ott magunkat. Nehezen lendültünk tovább, de muszáj volt, mert az étterem, ahova készültünk, 8 órakor bezárt.

Mór a Hársfa
Miklóscsabi Pincészet

Elmentünk a szállásunkra a Belvárosi Panzióba, ahol elfoglaltuk a szobánkat, majd továbbindultunk a Tárlat Étterembe. Ott is nagyon kedves volt a kiszolgálás, és nagyon finom kaját kaptunk. Vacsora után még egy stratégiai pontot kellett felkeresnünk, a Kórház utcai Coopot. Ez az a bolt, amire számítottunk, hogy be tudjuk szerezni a holnapi napra való kajánkat. Húsvétvasárnap zárva volt, viszont az volt rá kiírva, hogy hétfőn nyitva lesz, úgyhogy felemás eredménnyel zárult a felderítő utunk. Visszatértünk a szállásra egy jókora pihenésre.

Mór
Mór szállás

Mór - Mecsértelep (2024.04.01.)

Ma sem sikerült nagyon korán kelni, viszont mára csak egy rövid szakasz volt betervezve, úgyhogy nem is kellett nagyon sietnünk. Első utunk a boltba vezetett, ahol sikerült bevásárolni. Reggeli és elpakolás után még 9 óra előtt sikerült elindulnunk. Az út első része ismerős volt, mert a Tárlat Étterem felé mentünk. Az úton lovaskocsival közlekedő locsolókkal is találkoztunk. Érdekes színfoltjai voltak a reggelnek. Végiggyalogoltunk az üzemek mellett, szerencsére egész hosszan volt járda, amikor végre kiértünk Mórról, akkor kellett egy kicsit a forgalmas út mellett poroszkálni. Utána szántóföldes részek következtek. A por miatt minden kicsit homályos volt, különösen akkor, amikor a Mór fölötti hegyeket akartuk megnézni. Ide-oda kanyarogtunk a szántóföldek között. A tegnapi naphoz képest dimbes-dombos volt az út, sokszor mentünk lefelé vagy felfelé, de nem tettünk meg nagy szintkülönbségeket. Találkoztunk egy birkanyájjal, legelésző tehenekkel. A Mária-úttal való találkozás után volt egy olyan rész, ahol erdőben mentünk, és még kerítést is kellett mászni.

Szaharai por
Mecsér-telep előtt
Mecsér-telep előtt
Mecsér-telep előtt

A falu felé, az utolsó kanyarban egy nagyon szép medvehagymatelep várt ránk, amiből szedtünk is egy csokorral. Reméltem, hogy találunk valahol medvehagymát a 4 napos túra alatt, de meglepett, hogy így a legvégén kaptuk még ezt a kis ajándékot a természettől.

Medvehagyma
Medvehagyma

Innen már gyorsan leértünk Mecsértelepre, ami egy nagyon szépen gondozott kis település. A bolt mellett pecsételtünk. A kocsmát nem mentünk el megnézni, hogy nyitva van-e, hanem inkább a legközelebbi busszal elindultunk hazafelé. Nem is kellett nagyon sokat várnunk, és jött egy busz, amivel elmentünk Székesfehérvárig, onnan vonattal utaztunk tovább a Déli pályaudvarig.
Ezzel a 4 túranappal bejártuk a Közép-dunántúli Piros Vértesi szakaszát és az extra kitérőket. Nagyon klassz helyeken jártunk, különösen érdekesek voltak a Lófingató-hegy bunkerei, a nagyegyházi kilátás és a Majkpusztai Remeteség. A vértesszentkereszti rom is szép volt, viszont az, hogy aszfalton kellett oda és visszagyalogolni, nem esett jól, inkább autós túrák célpontjának javaslom. A Gerencsérvár egy kicsike rom, de meg kell becsülnünk a kicsike romjainkat is. MiklósCsabi Pincészete sokat segített abban, hogy megküzdjünk a leghosszabb túranapunk fáradalmaival. És nagyon örültem, hogy találtunk medvehagymát az út végén.

A Közép-dunántúli Piroson tett további túrabeszámolóimat itt találod.

Telefon: +36 30 738 3596 | Email: esztura.info@gmail.com

Deák Eszter – Jóga és túra © 2024