Lábatlan – Pusztamarót – Héreg – Tarján (2023.11.08)
A Közép-Dunántúli Piros túramozgalom bármelyik irányban teljesíthető és a szakaszokat nem szükséges egymás után teljesíteni. Mi a Lábatlan – Zirc irányt választottuk és azt, hogy egymás után teljesítjük a szakaszokat. Ezen a két napos túrán Lábatlantól Óbarokig mentünk, ezzel keresztül mentünk a Gerecsén. Összesen 7 pecsétet szereztünk a füzetünkbe.
Dorogi átszállással vonattal és busszal érkeztünk meg Lábatlanba, ahol a rend kedvéért elmentünk a Piszke vasútállomásra, elvégre innen indul a Közép-Dunántúli Piros túraútvonal. Ha már eddig elsétáltunk, akkor a Duna partra is lementünk egy kicsit. Bedobtunk néhány kavicsot a vízbe és elindultunk a következő nagy kalandunkra.
Az első pecsételő pont nem az állomáson van, hanem a központban, a tájékoztató táblán. Az első utunk ide vezetett, pecsételni. Elmentünk a Közösségi ház menő liba napi dekorációja mellett és meg is találtuk a pecsétet. Itt egy helyi ember elegyedett szóba velünk. Mondtuk, hogy merre megyünk, meglepően tájékozott volt a héregi kocsma tekintetében, mondta, hogy hajnal 2-ig nyitva van. Az ünnepélyes pecsételés után, a piros út elindult felfelé. Gyorsan kiértünk a házak közül, ahol szép panoráma várt minket Esztergom felé. Lehetett látni a Bazilikát, azonban a szlovák magas hegyeket sajnos a felhők miatt nem láttuk.
Szép őszi erdőben kapaszkodtunk egyre feljebb. Pusztamarótig csak felfelé mentünk. A Szágodói rétnél megcsodáltuk a kilátást a Gerecse felé is. A Förtési Csontos-barlang beszakadását az útról is könnyű észrevenni, a gödör látványától nem kaptunk kedvet, hogy közelebbről is megnézzük, csak az útról néztünk bele egy kicsit. Nem sokkal ezután meg is érkeztünk Pusztamarótra, a következő pecsételő pontra. Szépen sütött a nap de fújt a szél, ezért gyorsan felöltöztünk. Leültünk egy padra és kajálás közben figyeltük, ahogy a felhők mennek az égen. Közben érkezett egy kéktúrázó is, akivel meg tudtuk beszélni a túratapasztalatainkat.
Héreg felé indultunk tovább. Egy rövid szakaszon az OKT-val együtt vezetett az utunk, aztán egy kis parkoló után, mi balra fordultunk, hogy a másik oldalról kerüljük a Nagy-Gerecsét, mint a kék. Hamarosan már lefelé vezetett az út, Héreg fölött megnéztük a Király-kútnál található festői rétet. Régen jártunk már erre, el is felejtettük, hogy milyen szép ez a hely. Vannak padok, esőbeálló, nagyon jó túracélpont lehet. Sajnos a Király-kútból most éppen nem folyt a víz. Már korábban figyelmeztettek feliratok, hogy favágás zajlik a környéken, Király-kút után meg is hallottuk a fűrészek hangját és kerülgetnünk kellett az úton keresztben fekvő fákat. Ahogy egyre közelebb értünk, hallottuk, hogy pont az ösvény mellett, döntik a fákat. Nagyon reméltük, hogy idejében észreveszik az erdészek, hogy közeledünk. Szerencsére így is lett és gond nélkül haladtunk el a szorgos favágók mellett. Héregre a temetőnél, egy hatalmas zöld rétre érkeztünk. Elindultunk befelé a faluba, bízva abban, hogy megtaláljuk azt a kocsmát, amiről Lábatlanban hallottunk. Nem találtuk, így megkérdeztünk az utcán egy helybélit, hogy van-e kocsma. Mondta, hogy ha van is akkor sincs most nyitva. Ha valamire szükségünk van, akkor a Coop nyitva van, ott be tudjuk szerezni. Vásároltunk egy kis édességet a boltban és az előtte lévő padon elfogyasztottuk. Közben bekerült a füzetünkbe a héregi pecsét is.
A térkép alapján azt gondoltuk, hogy ez egy nagyon unalmas és sáros szakasz lesz. Szerencsére nem így lett. Az út nagy részéről szépen lehetett látni a Gerecsét. Az átvonuló felhők és a viszonylag alacsonyan lévő nap miatt, nagyon szépek voltak a fények, így sokszor meg kellett állnunk, hogy újra és újra rácsodálkozzunk a Nagy-Gerecse szépségeire. Ahogy tovább haladtunk, a hegyvonulat oldalában álló sziklákat figyeltük. Messziről úgy nézett ki, mintha egy várkastély állna ott. Aztán befordultunk Tarján irányába és besétáltunk a faluba. A szállásunk a falu leges-legtúlsó végén volt, így még egy fél óra volt, amíg odaértünk. Közben pecsételtünk és felderítettük a sportpálya melletti éttermet. Elfoglaltuk a szállásunkat. A szállásadó még gyorsan begyújtott nekünk fával, mert az olajradiátor nem adott elég meleget. A kis pihenő után, visszamentünk a sportpálya melletti étterembe, mert az az egy volt nyitva a településen. Nagyon finom kajákat kaptunk. Amikor visszaértünk a szállásra már jó meleg várt minket.
Tarján – Somlyóvári kulcsosház – Csabdi – Óbarok (2023.11.09)
Reggel nem keltünk nagyon korán. A házigazdánk bevásárolt nekünk és hozta reggel a friss finom reggelinek valót. Összekészülődtünk és már indultunk is. A ház a falu utolsó utcájában van. Elmentünk pár most épülő ház mellett, de gyakorlatilag 2 perc alatt az erdőben voltunk. Nagyon szépek voltak a reggeli fények. A fű már kicsit deres volt, párás volt a mező, de látszott, hogy hamar fel fog szállni és ma is nagyon szép napos időnk lesz.
A következő pecsételő pontunk a Somlyóvári kulcsosház volt. Alig több, mint 1 óra alatt fel is értünk. Kimentünk Somlyóra, megnézni a kilátást. Szép ez a hegytető a bokros-fás mezővel. Sajnos az autópálya zaja már nagyon felhallatszik. A csúcsról lehet is látni, egy kicsi részen, ahogy mennek az autók. Már Tarjánban, reggel is hallottuk a folyamatos zúgást. És ez a hang az egész napos túrát végigkísérte. Tatabánya, Oroszlány felé lehet látni a Somlyóról. Kicsit visszatértünk a pirosra, de aztán rögtön elhagytuk megint a másik irányba, a Kis-Somlyó felé menetben megnéztük a kilátópontokat. Ezeket is érdemes volt felkeresni, mert a Nagy-Gerecse és Tarján felé lehet innen látni. Így érkeztünk meg a kulcsosházhoz, ahol az OKT-nak is van pecsételő pontja, így már ismerősként üdvözöltük a helyet. Most a hideg miatt inkább a ház előterében ültünk le. Nagyon sok volt az előtérben a szemét. Nem értem, hogy aki idáig el tudja hozni ezeket a dolgokat, akkor miért nem tudja őket visszavinni legalább az első faluig.
Nem sokkal a kulcsosház után, megint elvált egymástól a kék és a piros út. Mi most jobbra, Csabdi felé mentünk. Nemsokára kiértünk az erdőből és az út két szántóföld között, egy erdősávban ment tovább. Itt megriasztotttunk egy őzikét, aki sajnos nem tudott könnyen elmenekülni, mert a villanypásztorral védett mezőkre nem tudott kifutni, így még többször láttuk, de aztán szem elől tévesztettük. Bekanyarodtunk az Alsó-Bitang-völgybe, ahol a bal oldalunkon egy nagyon szép mező volt. Itt is láttunk őzeket kersztül szaladni. Kereszteztünk egy utat és ismét felfelé mentünk egy kis gyár közelében. A dombtető közelében találkoztunk egy birkanyájjal. Nem voltak bekerítve, juhász és kutyák sem vigyázták őket. Nem értettük, hogy hogyan lehet, hogy a turistaúton legelnek. Amikor észrevettek minket, akkor egy kicsit arrébb húzódtak. Csabdiban egy kicsit le kell térni a pecsételéshez, egy volt kávézó teraszán van a pecsét. Mivel a kávézó már nem üzemel, ezért a játszótéren fogyasztottuk el a kajánkat. Szerencsére sütött a nap és itt nem fújt a szél.
A pihenő után, továbbindultunk Csabdiban. Itt is a falu nagy részén átvezet az út. Kerestünk kocsmát, aholva be tudunk ülni egy kicsit pihenni és melegedni. Amikor már majdnem elfordultunk a templomrom felé, hogy kimegyünk a faluból, akkor vettük észre, hogy kicsit tovább, van egy étterem. Be is tértünk, mivel nem sokkal korábban ettünk, ezért desszertet akartunk fogyasztani. Meg is rendeltük, de sajnálkozva jött vissza a pincérlány, hogy nem tudnak nekünk desszertet adni. Nagyon csalódottak voltunk, azért ittunk egy üdítőt. Amikor visszatértünk a pirosra, meredeken felfelé indult az út. Elmentünk egy templomrom mellett. Közvetlenül a rom mellett áll egy sátortető, ami meglehetősen tájidegen. Remélem, hogy csak ideiglenesen volt ott. Felkapaszkodtunk a Dobogő-tetőre, ahonnan egyrészt lehet látni azokat a részeket, amiket Csabdi előtt végig jártunk, másrészt, ismét láthattuk az autópályát, amihez már nagyon közel voltunk. Az út innen Óbarokig nagyjából az autópályával párhuzamosan vezet. Még várt itt ránk egy elég sáros rész, nem volt nagyon vészes, a széleken ügyesen ki lehetett a pocsolyákat kerülni. Leeresztkedtünk egészen a zajvédő fal mellé, és egy rövid szakaszon amellett mentünk. A pecsét az autópálya alatt átvezető alagútban van elhelyezve. Eddig tartott a mai szakaszunk, ezért pecsételés után a buszmegálló felé indultunk, át az alagúton, be a faluba. A buszunk több, mint fél óra múlva indult. Bementünk a közeli boltba, vettünk egy kis finomságot és kellemesen elbeszélgettünk a boltossal. Így már nem is kellett olyan sokat ácsorognunk a buszmegállóban. Bicskén gond nélkül elértük a csatlakozásunkat.
Ezzel a két napos túrával kezdtük meg a Közép-dunántúli Piros túramozgalom teljesítését. Nagyon szép tájakon vezetett keresztül az utunk. Láttunk többször őzeket, fácánokat. Külön érdekesség, hogy kétszer is találkoztunk az OKT vonalával és vissza tudtunk emlékezni, hogy milyen volt ezekre a helyekre egy másik irányból megérkezni. Nagyon szép volt az őszi erdő is. Tetszettek a kis falvak, amiken keresztül mentünk, különösen Héreg nyerte el a tetszésemet. A szállásunk is nagyon jó volt. Nagy lelkesedéssel folytatjuk majd utunkat a piroson.
A Közép-Dunántúli Piroson tett további túrabeszámolóimat itt találod.