Írottkő – Kőszeg (2021.11.04)
Reggel 8 óra körül, szakadó esőben indultunk Budapestről. Szerencsére útközben elállt az eső és már szép időben parkoltunk Velemben. A kéktúra Írottkőről indul, viszont oda valahogy el kell jutni. Mi a lehetséges utak közül a kék + választottuk, mert az elmegy a Szent Vid kápolnánál és útba ejti a korábbi kéktúra végpontot is, ahol egy szerény emlékmű található. Lelkesen vágtunk neki a szintvonalaknak. Gyönyörű volt az erdő, alaposan megizzadtunk már a túra elején. Fél óra alatt fent is voltunk a kápolnánál. Az emlékmű a kápolna mögött van, azt is megtaláltuk gyorsan.
Pihenő után folytattuk az utat hosszan, kitartóan felfelé. Eléggé meg kellett dolgoznunk a startpontért. Fent pihentünk egy hosszabbat, kajáltunk, kicsit átmentünk Ausztriába, felmásztunk a kilátóba. A kilátóból egyrészt megnéztük az Osztrák hegyeket, amelyek jó része felhőben volt, viszont azt lehetett látni, hogy még az Írottkőnél is magasabbak. És megnéztük azt a laposat is, amerre holnap-holnapután tovább megyünk. És nagyon-nagyon messze sejteni lehetett a tanúhegyeket, ahol majd a sok kilométer lapos után, végre megint hegyek között leszünk.
Furcsa, hogy itt nincsen semmilyen tábla, hogy itt kezdődik az Országos Kéktúra és a Dél-Dunántúli kéktúra. Kicsit meghatottan nyomtuk be az első rublikába a pecsétet. Ezen a vidéken még nincsenek sárga táblák, sőt olyan tájékoztató táblák sem, hogy hány kalóriát éget el az ember kéktúrázás közben. Nagyon nem hiányoztak ezek a táblák, szerencsére az út végig nagyon jól jelezve volt, nem volt gondunk a tájékozódással.
Pihenő után végre elindultunk a kéken, most már lefelé, először a határsávban haladtunk. Már kifejezetten figyelni kell azt a sávot, ahol a rendszerváltás előtt a határzár volt. Mikor évekkel ezelőtt erre jártunk, akkor még egyértelműen látható volt ez a tájseb. Gyönyörűek voltak az erdők, végig vastag avar szőnyegen mentünk. A Hörmann-forrás és a Stájer házak mellett csak elrobogtunk. Nem értem, hogy miért kell az aszfalt úton mennünk, mikor van egy erdei út is egy picit feljebb.
Következő látványos pont az Óház-tető, ahol újból megcsodálhattuk a kilátást. Ráláttunk arra a vidékre, ahova holnap fogunk menni.
Rövid pihenő után, mentünk tovább lefelé. Egy aszfaltút keresztezése után érkeztünk meg a Hétforráshoz. Pecsételtünk, körbejártuk a forrás környékét. A forrás maga nagyon szépen meg van csinálva, kár, hogy áll mellette egy nagy romos épület. Megtöltöttük a kulacsot Töhötöm és Tas vizéből. Nagyon finom párosítás lett. 😊
Igyekeztünk tovább lefelé, hogy még világosban leérjünk. Közben nagyon szépek voltak a fények, ahogy lassan ment lefelé a nap. Köszegre a Kálvária-hegynél érkeztünk be, ahol egy szép nagy kápolna áll. Sajnos nem lehetett bemenni. A stációk mellett ereszkedtünk le a városba és intettünk búcsút a Kőszegi-hegységnek.
Amikor beértünk a Főtérre, már felkapcsolták az utcai lámpákat. Pecsételtünk a Tourinform irodánál, aztán elbaktattunk az autóbuszpályaudvarra, 17:20-kor indult a buszunk Velembe. Indulás előtt még megettük a maradék szendvicseinket, már éppen fázni kezdtünk, amikor indult a busz.
Velemben beszálltunk az autónkba és elautóztunk Szombathelyre a szállásunkra, a Pirintparti Panzióba. Elfoglaltuk a szállást, aztán felkerekedtünk, hogy szerezzünk holnapra kaját és megvacsorázzunk.
- Kőszeg – Abláncmajor (2021.11.05)
Tegnap azt is felderítettük, hogy honnan indulnak az autóbuszok. Egészen közel van a szállásunkhoz. 7:20-kor indultunk busszal Kőszegre. Meglepően sokan voltak a buszon, de azért volt hely mindenkinek. 8 óra körül érkeztünk meg a kőszegi autóbuszállomásra, visszamentünk a kékre és már indultunk is Tömörd felé. Az Abláncmajornál ritkán áll meg a busz. Tegnap szereztünk egy kis tapasztalatot abból, hogyha várnunk kell a buszra, akkor elég hamar fázni kezdünk, úgyhogy döntés helyzetbe kerültünk vagy sietünk egy kicsit és szapora léptekkel elérjük a 14:15-kor menő buszt vagy szépen lassan megyünk végig és csak a 17 órakor menő busszal megyünk, viszont akkor már sötét lesz. Úgy döntöttünk, hogy mivel nincsenek szintek, ezért megpróbáljuk a korábbi buszt.
Kőszeg után még volt egy pici felfelé menet, de utána a hosszú egyenes erdei utakon mentünk. Megint egészen kimentünk az országhatár mellé. Gyönyörűek voltak ezek az utak az őszi színekben. Váltakoztak a különböző erdő fajták.
Tömörd előtt volt egy kis rész, ahol nem egyenes úton mentünk, letért a kék az Ilonavár felé és a Grádics forrást is érintettük. Jól esett már egy kis változatosság. Tömördre beérve, a templom után, a pecsétnél le lehetett ülni, itt pihentünk egy jót, kajáltunk. Megállapítottuk, hogyha így haladunk tovább, akkor elérjük a korábbi buszt, ezért indultunk is tovább.
Újabb erdők, újabb egyenes utak következtek, néha lehetett látni a Kőszegi-hegységet a hátunk mögött. Láthattuk, hogy már mennyire eltávolodtunk tőle.
Meg is érkeztünk az Ablánc Csárda romjaihoz időben. Még szerencse, hogy nem kellett itt várnunk sokáig, mert nem egy turistabarát hely. A Csárda már nagyon régen bezárt, csak a romjai vannak itt. Van egy viszonylag új, furcsa építmény, amin gondolkoztunk, hogy milyen célt szolgálhat. A kerítés romjaira ültünk le, megettük még a busz előtt a maradék szendvicseinket. Már éppen indulni akartunk a buszmegállóhoz, amikor jött valaki autóval. Egy vadász volt, aki elmondta, hogy a vadásztársaságé a furcsa építmény és a „beíró könyvet” tartják benne. Abba írják be a vadászatok előtt, hogy kik, melyik területre mennek vadászni. Ő is éppen azért jött, hogy beírja, hogy mennek vadászni. Aztán el is köszöntünk gyorsan, mert mennünk kellett a buszmegállóba. Jött is a busz időben, úgyhogy minden a terveink szerint alakult.
Hamar visszaértünk Szombathelyre, pihentünk egy jót a szállásunkon, aztán elmentünk a közeli vendéglőbe vacsorázni. Majd fürdés, alvás, mert holnap korán kell kelni.
- Ablánci major – Sárvár (2021.11.06)
Visszafelé is ritkán járnak a buszok, ezért korán kellett indulnunk. A busz 7 óra előtt indult, így 8 óra előtt már az ösvényt koptattuk. Az elsődleges terv a Porpáci vasútállomás volt, de azért szugeráltuk magunkat, hogyha bírjuk, akkor menjünk tovább egészen Sárvárig. Ez kb. 10 km pluszban és akkor holnap pihenünk vagy esetleg megyünk tovább a következő szakaszon. Na, de először Porpácig jussunk el időben.
Gyönyörű volt a reggel. Szeretek korán indulni, mert a felszálló párában egészen más hangulata van az erdőnek és a mezőnek is. Szerencsére jó idő volt, sütött a nap, úgyhogy szuper látvány várt minket.
Hamarosan elértünk a híres vasúti átjáráshoz, amin nagyon sokszor nem lehet szárazlábbal átmenni. Most nem volt túl magas a vízállás, kis ügyességgel átjutottunk száraz lábbal.
Ismét egyenes utak, frissen felszálló pára, jól haladtunk, toltuk a kilométereket. Szelestére beérve találtunk egy nyitott kocsmát. A kéktúrás tapasztalataink azt mondják, ha nyitott kocsmát találunk, akkor oda be kell menni, akkor is, ha a pecsét egy másik kocsmában van. Nem lehet tudni, hogy az tényleg nyitva lesz-e. Így be is mentünk. Annyira jó idő volt, hogy a kerthelységben ültünk le. Ott fogyasztottuk el az italainkat és a szendvicseinket. A wc is várakozáson felüli volt. Szép kis falu Szeleste, szinte az egészet végig gyalogoltuk. A pecsételő hely a másik kocsmában volt, azt most nem próbáltuk ki, pedig nyitva volt, csak pecsételtünk. A kastély parkját meglátogattuk- Ez most egy arborétum és van benne geoláda. Van egy nagy épület a parkban, amire az van írva, hogy Filmszínház. Nem tudom milyen gyakran vannak vetítések benne. Szépen rendben van tartva az arborétum, érdemes volt betérni egy kicsit.
Ezután kereszteztük az új 86-os főutat egy felüljárón, majd letérünk az aszfaltos útról és körül kerültünk egy jó nagy szántóföldet. Utána ismét egyenes út egy erdőben, nagyjából az autóúttal párhuzamosan. Aztán egy derékszögű kanyar és újabb pár km egyenes út. Ilyennek képzelem az Alföldi kéktúrát, csak ott minden nap ez van. Az OKT-n 2-3 nap alatt letudjuk az ezt a lapos részt. Találkoztunk szembejövő kéktúrázókkal is. Még 1 óra előtt beértünk Bögötre, ahol külön el kellett menni pecsételni a hivatalhoz. Megnéztük a kocsmát is, de itt 12-kor zárt, ezért a parkban táboroztunk le egy alapos pihenésre és kajálásra. Még mindig nagyon jó idő volt, nem fáztunk.
A pihenő után úgy éreztük, hogy menni fog nekünk még az a plusz 10-es mára, úgy döntöttünk, hogy korán van még a pihenéshez, megyünk tovább. Itt újabb kéktúrázókkal találkoztunk, akik megelőztek minket. Elmentünk a porpáci állomás közelében. Olyan itt az erdő, mint egy sakktábla. Egyenes nyiladékokkal van felosztva. Természetesen mindegyik nyiladékban van vadászles. Aszfaltos úton értünk be Csényére, ahol nincsen kocsma, de még olyan közösségi tér se, ahol le tudtunk volna ülni, ezért a buszmegállóban pihentünk. Továbbra is aszfalton haladtunk egészen Csényújmajorig. Nem túl forgalmas ez az út, de azért nem jó az aszfalton gyalogolni. Csényújmajorban pecsételtünk, a kápolna padján megpihentünk. Az út a Gyöngyös patak gátján folytatódik, ami végre nem aszfaltos volt. Ezen gyalogoltunk be Sárvárra. Itt már egészen nagy kutyasétáltató forgalom volt. Lassan a nap is ment lefelé, végül 4 óra után értünk a vár előtti nyilvános wc-hez, ahol a Sárvári pecsét van. Jól elfáradtunk, de kár lett volna ezt a nem túl érdekes részt holnapra halasztani.
Pecsételés után elmentünk a vasútállomásra, ahol a meleg váróteremben tudtuk megvárni a vonatunkat. Kevesebb, mint fél óra alatt visszajutottunk Szombathelyre. Ott elég sokat kellett gyalogolni a szállásunkhoz. Útközben megálltunk egy pizzázó, hamburgerezőben, amit már kinéztünk korábban, megvacsoráztunk és „futottunk” a szállásunkra pihenni.
Alaposan elfáradtunk ma, úgy döntöttünk, hogy holnap lazulunk Sárváron. Megnézzük a várat és utána elmegyünk a fürdőbe, amelynek a vizét kifejezetten ajánlják mozgásszervi panaszokra. Biztos, hogy jót fog tenni nekünk.
Kicsit féltem ettől a szakasztól, hogy a lapos részek nagyon unalmasak lesznek, de így ősszel, kifejezetten látványos volt a sokszínű erdő. A második nap, amikor szinte egész nap erdőben mentünk, kifejezetten szép volt. A harmadik nap már neccesebb volt, elég sokat kellett aszfalton menni.