Szandaváralja – Nógrádsipek (2021.06.25)
A korábbi cserháti túránkat Szandaváralján hagytuk abba, most innen folytattuk az utunkat. Péntek révén, reggel még tartottam jóga órát, utána indultunk neki a kalandnak. 9:30-kor indult a buszunk Újpestről Balassagyarmatra. Ehhez a buszhoz van csatlakozás Szandaváralja felé. Már felszálláskor szóltunk a buszsofőrnek, hogy mi azt szeretnénk elérni. Jó is volt, hogy szóltunk, mert összeszedett egy kis késést menetközben, de aztán a végén sietett és pont időben érkezett Balassagyarmatra ahhoz, hogy kényelmesen át tudjunk szállni. Szandaváraljára hihetetlenül rossz minőségű utak vezetnek. Nagyon lassan tud csak menni a busz, ráadásul útközben bemegy egy zsákfaluba, ami jelentősen megnöveli az utat. Hipp-hopp, 12 után egy kicsivel már Szandaváralján voltunk. Buzgott bennünk a lelkesedés, újra töltöttük a kulacsainkat és el is indultunk. Ahogy kiértünk a faluból, visszafelé gyönyörűen lehetett látni a várat. Az út nagy része napon vezetett, szép volt körülöttünk a lankás táj, mindig volt mit nézni.
Az első település, amit elértünk Terény. Többféle múzeum is található ezen a kicsi településen. Mi az Orsós magnó múzeumot választottuk. Előre felhívtuk, hogy szeretnénk megnézni. Mire odaértünk Vili bácsi már várt minket. Azzal kezdte, hogy kb. 1 óra lesz a vezetés, ráérünk-e? Mondtuk, hogy kicsit rövidítse le, de végül annyira izgalmas volt a kiállítás és olyan lelkesen mutatta be nekünk a kincseit, hogy simán ott maradtunk 1 órát. Nagyon szépen szólnak a magnók, látszik, hogy szíve-lelke benne van Vili bácsinak ebben a kiállításban.
Mire mindent megnéztünk, addigra jól megéheztünk, úgyhogy a falu végén egy árnyékos padon kajáltunk, majd indultunk tovább Cserhátsurány felé. Itt már volt egy kis erdős rész is, de nagyon-nagyon meleg volt. Cserhátsurányban találtunk egy nyitott presszót, ahol megálltunk inni egy hideg üdítőt, pecsételtünk és mentünk tovább Nógrádsipekre. Közben telefonáltunk a szállásadónknak, hogy fél 7 körül érkezünk. Az volt a tervünk, hogy amikor elérjük a két település közötti legmagasabb helyet, akkor megállunk pihenni, enni. De nem tudtunk megállni, mert annyi szúnyog volt, hogy hiába voltam befújva szúnyogriasztóval, amikor megálltunk, azonnal megleptek minket. Így inkább mentünk tovább. Már egészen a falu közelében álltunk csak meg, egy félárnyékos helyen, ahol nem volt olyan rossz a helyzet.
Így nem sokkal 6 óra után érkeztünk a Paripa Vendégházba. A ház abban az utcában van, amelyiket beérkeztünk a faluba. Megérkeztünk a házhoz, éppen már benyitottunk a kapun, amikor megérkezett a hölgy. Kifigyelt minket, ahogy jöttünk. Lepakoltunk, leültünk pihengetni és már hozta is nekünk a finom vacsorát, ahogy előre megbeszéltük vele, Palóc levest fánkkal, házi lekvárral. Nagyon jól esett. Az meg különösen, hogy mindent odatett elénk, csak meg kellett enni. Vásárolt nekünk pár doboz sört, meg reggelire valót is. Kényelmesebb így, hogy nem nekünk kell otthonról hozni három napra való kaját. Nagyon kedves volt, valahogy így képzelem el azt, hogy hogyan lehet jól kiszolgálni a kék túrázókat. Volt medence is az udvaron, abban is fürödhettünk volna, hogyha van fürdőruhánk. Ehelyett inkább lezuhanyoztunk és pihentünk.
Nógrádsipek – Bableves Csárda (2021.06.26)
Nagyon jól aludtunk, megreggeliztünk, készítettünk szendvicseket és nekivágtunk a mai adagnak. 8 óra körül indultunk el. Ahogy leértünk a faluba még pecsételtünk, utána már irány az erdő. Szerencsére itt most nem volt olyan sok szúnyog. Az útról tettünk pár kitérőt, a Cserhát ötszázas csúcsai és geoládák miatt. Az elsőt a Pusztavár-hegyre, itt valaha tényleg volt vár, most leginkább egy hatalmas kőkupac van, még egy ároknak a nyomai látszanak. A geoládát messziről látni lehetett, hamar megtaláltuk. Van innen egy ici-pici kilátás az erdős dombok felé, de nem amiatt jöttünk.
Viszatértünk a kékre, majd letértünk a Remete-hegyre, ahonnan semmi kilátás nincsen. A Dobogó volt a következő kitérőnk. Itt egy geodéziai mérőtorony van, amit nem próbáltunk ki, hogy fel lehet-e jutni a tetejére, tilos és életveszélyes. Sajnos lentről nincsen kilátás egyik irányban sem. Itt is összegyűjtöttük a geoládát.
Egy kis pihenő után, már Hollókő volt a következő cél. Szerettünk volna még Hollókő előtt kajálni, de nem találtunk megfelelő árnyékos helyet, így beérve a faluba, egy ház előtti padon ettük meg a szendvicseinket. Aztán már jóllakva néztük végig a falu nevezetességeit. Mivel itt sok a turista, nagyon nagy volt a maszkviselési hajlandóság. Az eddigi településeken nem nagyon tapasztaltuk ezt, bár még kötelező zárt térben a maszk viselés.
Végig csodálkoztuk Hollókő főutcáját, még menyasszony is volt a templomnál. A pékségben vásároltunk zsömléket holnapra, pecsételtünk, aztán mentünk felfelé a vár felé. Sajnos a várat nem lehet most megnézni, mert éppen felújítják.
Folytattuk utunkat Felsőtold felé. Ezen a szakaszon egész sok turistával találkoztunk. Eljutottunk a kéz kilátóhoz, ahol fényképezgettünk, pihentünk, geoládát kerestünk. Nagyon érdekes ez a kilátó, szép a kilátás innen, mindenképpen érdemes felkeresni, akár a kék túrán kívül is.
Felsőtold volt a következő falu, ahol a ma esti szállásunk volt. Az itteni nénivel kicsit félrecsúszott a beszélgetés, mert mi egyből felmentünk a házhoz, ahol aludni fogunk, de nem volt ott a kulcs, ezért vissza kellett mennünk a recepcióra, ami kb. 500m-re volt. Itt elintéztük a papírmunkát és megkaptuk a kulcsot. És lehetett hideg citromos sört is kapni. Egyrészt ittunk is egyet gyorsan, másrészt vettünk még estére is, aztán visszamentünk a szállásra, ahol lepakoltuk a cuccaink nagy részét és tovább mentünk a Bableves Csárda felé. Itt is nagyon sok napos szakasz volt, ahol a szántőföldek, rétek között mentünk. De még mindig jobb, mint a régi út. Régen az aszfaltút mellett kellett menni végig.
Alsótold után így is volt egy kis aszfaltutas rész, de utána végre bementünk az erdőbe és felgyalogoltunk a Bableves Csárdáig, ahol pecsételtünk. Fél 4 körül érkeztünk, tudtuk, hogy 17:10-kor megy busz vissza Felsőtoldra, azzal akartunk visszamenni. Megkérdeztük, hogy szállítanak-e ki ételt Felsőtoldra, azt mondták, hogy nincsen autójuk, amivel ki tudnák vinni. Pedig a felsőtoldi szállásadó határozottan mondta, hogy lehet a Csárdából kaját rendelni. Megpróbáltuk felhívni az alsótoldi éttermet, de ott nem vették fel a telefont. Így aztán hagytuk magunkat rábeszélni, hogy együnk gyümölcslevest, amit azonnal kihoznak és meg tudjuk enni a busz indulásáig. Nagyon finom volt és nagyon jól esett a nagy melegben. Miután megettük el is indultunk a buszmegállóba, amit jól tettünk, mert először nem jó megállóba mentünk, utána már a jó megállóban alig vártunk 1 percet, már érkezett is a busz, kb. 5 perccel korábban, mint kellett volna. A maszkomat a szálláson felejtettük, egy kendőt tudtunk az arcunk elé tenni, de alig voltak a buszon, nem volt probléma. A busz gyorsan visszavitt minket Felsőtoldra, ahol pihentünk, fürödtünk és később még a tartalékainkból ettünk.
Bableves Csárda – Mátraverebély (2021.06.27)
Reggel korán indult a busz a Bableves Csárda felé. Így korán keltünk, pakoltunk és mentünk. Most pontosan érkezett a busz, most is alig voltak rajta. 8 óra után nem sokkal már gyalogoltunk. Hajnalban esett az eső a környéken ezt már láttuk az aszfaltos úton is, de amikor egy magas füves részre érkeztünk, akkor a nadrágom csurom vizes lett. A tegnapihoz képest egészen lehűlt a levegő, még egy hosszú ujjú pólót is felvettem, ami jól is esett, úgy hogy a nadrágom vizes volt.
Azért nem volt ez így sokáig, gyorsan száradt a nadrág is és a hosszú ujjút is gyorsan levettem. Első célpont a Tepke volt, ami 500 feletti csúcs, egy jó magas kilátóval. A szintemelkedés egy részét már megtettük tegnap a Bableves Csárdáig, de maradt még mára is emelkedő. Fent megpihentünk, felmentünk a kilátóba. Szuper innen a kilátás, egyrészt a Szandavár felé, másrészt a Kékes felé, harmadrészt az Alföld felé.
Geoláda keresés után, folytattuk utunkat a gerincen. Itt egymás után több 500 fölötti csúcs van, úgyhogy szépen sorban mindegyiket meglátogattuk, név szerint, Purga, Macska-hegy, Nagy-kő-tető, Varjú-bérc (ebből kettő is van). Egyik sem volt különösebben érdekes, mert egyikről sincs kilátás, csak egy pont az erdőben. A második Varjú-bércnél van egy pici kilátás a kékről. Innen már lefelé vezetett az út Nagybárkányig. Elmentünk egy kis menedék mellett is.
Csak egészen közel a településhez jöttünk ki az erdőből, úgyhogy kellemesen árnyékban tudtunk haladni. A faluban először pecsételtünk, aztán töltöttünk friss vizet a palackjainkba, majd a kocsmát is meglátogattuk. A kocsmában, mikor mondtam, hogy citromos 0%-os sört szeretnék, akkor a kocsmáros csak nézett, hogy miről beszélek én. Mondta, hogy alkoholmenteset itt nem iszik senki. Kénytelen voltam rendes sört inni. Bent a csehóban leültünk egy bőrkanapéra, a tévében ment a Modern Talking, igazán érdekes élmény volt. A kulturális kikapcsolódás után indultunk tovább, mert még elég sok út várt ránk. A csúcsok látogatásával sok időt eltöltöttünk. Először átgyalogoltunk Sámonházára.
Sámsonháza után elindultunk felfelé a hegyre Szentkút felé. Sámsonháza után tehéncsorda mellett mentünk, még a villanypásztoron belülre is be kellett menni egy darabon. Találkoztunk két egészen nagy lovas csapattal is. Az út jó darabon egy gázvezeték fölött vezetett felfelé, ahol alaposan kitikkadtunk a napon.
Szentkút egy nagyon érdekes, különösen szép hely. Már elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy alaposan körbejárjuk, pedig érdemes lett volna. A templom mellett leültünk kajálni, a büfé már éppen zárt, csak azt fogyasztottuk, amit hoztunk magunkkal.
A pihenő után, indultunk a mai utolsó próbatételre, át a hegyen Mátraverebélyre. Itt már végig árnyék volt, de már eléggé el voltunk fáradva, nem szaladtak úgy a kilométerek, mint 2 nappal ezelőtt. Ahogy közeledtünk a faluhoz több mezőn is keresztül mentünk, figyeltük, hogy már mindjárt ott vagyunk a Mátránál. Egyre közelebb volt a Kékes tető tornya. Leértünk a temetőhöz és a templomhoz.
A 21-es utat, egy aluljárón át kereszteztük, majd beértünk Mátraverebélyre. Egy nagyon hosszú egyenes utcáján kellett még végig mennünk. Itt már elegünk volt a mai útból. Az utca végén meg is találtuk a pecsételő pontot. Találkoztunk egy nagyobb csapattal, akik a másik irányból, Galyatetőről jöttek, nekik ott állt a kocsijuk. Mi összeszedtük magunkat, hogy elmegyünk megkeressük a presszót, de ahogy a 21-es út felé közelítettünk, rájöttünk, hogy valójában mindjárt érkezik egy busz, 16:05-kor, amivel elindulhatnánk hazafelé. Így inkább a megállóba mentünk, ahol találkoztunk egy másik kék túrázóval, aki néhány kilométerrel ezelőtt nagy sebességgel megelőzött minket. Sajnos a buszon nem ment igazán jól a légkondi, elég meleg volt, de kényelmesen eljutottunk Budapestre.
Nagyon szép hegységünk a Cserhát, érdemes volt végig járni. Érdemes lett volna a Szentkút környékét alaposabban körül járni. A Cserhát 500-as csúcsaiból hátra van még néhány, úgyhogy biztosan visszatérünk még ide.