Mecsér - Isztimér (2024.06.22.)
A Közép-dunántúli Piros túramozgalom keretein belül, újabb két túranapra indultunk, a Bakony keleti részére. Reggel stílusosan a Bakony utcánál parkoltunk Budapesten a Sasadi úti buszmegálló közelében, és 7 órakor felszálltunk arra a buszra, amivel átszállás nélkül tudunk eljutni Mecsérre. Legutóbbi túranapunkat még márciusban itt fejeztük be, ezért ma innen indultunk a keleti Bakony tájainak végigjárására. Ahogy utaztunk a busszal, többször esett az eső, de nem aggódtunk, mert azt mondta az előrejelzés, hogy 9 óra körül el fog állni. Nem sokkal 9 óra előtt meg is érkeztünk, éppen nem esett, de dörgött az ég, nem volt valami biztató a helyzet. Benne volt a bugi lábunkban, úgyhogy meg sem fordult a fejünkben, hogy módosítsunk a terven.
Rövid készülődés után el is indultunk. Kicsit visszafelé mentünk a főúton, majd át a Galya-patakon. Nemsokára elkezdett esni az eső, fel kellett vennünk az esőkabátokat. Nem csappant a lelkesedésünk, végre megérkeztünk és túrázhatunk, úgyhogy mentünk az esőben és bizakodtunk, hogy hamarosan eláll.
Jól haladtunk, mire Kisgyónra értünk el is állt az eső. Itt már jártunk korábban, amikor az OKT-t teljesítettük. A volt bányásztelepen kulcsosházak vannak. Van néhány olyan, amin látszik, hogy működik, szokták használni, viszont vannak olyanok is, amik teljesen elhagyatottak. Az egyik ilyennek a kerítésén van kéktúra pecsét, azt használtuk. Kisgyónt elhagyva elvált az utunk a kéktől. A nap folyamán még többször találkoztunk vele. Szépen száradtak a ruháink, néha a nap is kisütött egy kicsit, úgy éreztük, hogy lassan el is rakhatjuk az esőkabátokat.
Na, ekkor újra rázendített az eső. Elmentünk a Hamuházig, mert emlékeztünk rá, hogy annak van egy kis előtere. Ide húzódtunk be ebédelni. Nem volt kényelmes, de legalább nem esett ránk az eső. Amikor a kéket jártuk, akkor elmentünk a Csikling-várat megnézni, úgyhogy ezt most kihagytuk. Pihenő után indultunk tovább. A Burok-völgyben természetes állapotában tartják az erdőt, tehát nincsen fűkaszálás, a kidőlt fákat nem szállítják el, teszik odébb, hogy a gyalogos turistáknak könnyebb dolguk legyen. Készültünk, hogy nehezen járható lesz a terep. De vajon milyen lesz úgy, hogy közben csuromvizesek vagyunk mi is, és a növényzet is. Közben megint elállt az eső, persze a fákról még potyogott ránk a víz, de megint elkezdtünk megszáradni. A Hárs-hegynél elértük a mai nap legmagasabb csúcsát, innen már csak egy jelentősebb emelkedő volt, amikor kimásztunk a Burok-völgyből.
A Burok-völgy olyan volt, amilyennek elképzeltük. Sok csalán és egyéb szúrós növény, keresztbe dőlt fák, amiken vagy át kell mászni, vagy átbújni alatta, vagy megkerülni. A térképen lévő egyenes utat, rengeteg cikcakkal tettük meg. Mivel minden vizes volt, ezért mi is vizesek, sárosak lettünk a sok bujkálásban és óriáslépésben.
Nyomolvasóként kerestük az utakat, hogy vajon az előttünk haladók merre mentek. Minden nagyon zöld volt, rengeteg növény volt mindenhol, ezért a körülöttünk lévő sziklákat csak pár helyen láttuk. Nagyon fárasztó volt a völgyet végigjárni. Folyamatosan átlépni a hatalmas fákat vagy átbújni alattuk, a közbenső részeken pedig figyelni, hogy minél kevésbé csípjen, szúrjon, kapaszkodjon a növényzet. Szinte mindig volt valami, amire figyelni kellett, csak néha-néha volt nyugis rész, amikor csak úgy mentünk. Meg is álltunk egy helyen, hogy pihenjünk egy kicsit. Fenyők között másztunk ki a völgyből, a tetőn klasszikus sziklagyepes növénytakaró várt minket. Ezt a részt a kék túráról már ismertük.
Aztán elkanyarodtunk Isztimér felé. Egy helyen ismét megpillantottuk Csókakő várát. Fantasztikus, hogy mennyi helyről lehet látni ezt a gyönyörű várat. Nézegettük a templomtornyokat is, hogy vajon melyik az isztiméri templom, melyik mellett fogunk hamarosan elmenni. Megcsodáltuk a nyíló virágokat.
Ahogy a szállásunk felé tartottunk, elmentünk a kocsma mellett. A nap folyamán többször változott a véleményem arról, hogy mit fogok kérni a kocsmában. Először azt gondoltam, hogy jégkrémet és hideg üdítőt, de volt a napnak egy része, amikor inkább a forró teára és a lélekmelegítőre szavaztam volna. A csuromvizes ruhámban volt, hogy fáztam. Végül köztes megoldásként a lélekmelegítő és a hideg sör nyert. Isztimér kocsmájában szinte mindent lehet kapni. Lottózó és dohánybolt is egyben, de vannak olyan dolgok is, amit általában boltban lehet megvásárolni. Például tusfürdőt is lehet kapni. Miután megittuk az italainkat, bevásároltunk estére. Elmentünk a szállásunkra, a Bedők Vendégházba. Ugyan a szállásadóink nem voltak otthon, de elmondták, hogy hol találjuk a kulcsot, hogyan tudunk bemenni. A hűtőbe még vacsorát is készítettek nekünk, amit csak meg kellett melegítenünk és nagyon finom volt. Jól esett a fárasztó nap után a fürdés és a pihengetés.
Isztimér - Várpalota (2024.06.23.)
Reggel igyekeztünk korán kelni, mert nagy utat akartunk megtenni. A bolt 7 órakor nyitott, nem sokkal 7 után ott is voltam bevásárolni. Meglepően sokan voltak vasárnap reggel. Összepakoltunk és 8 óra körül elindultunk. Az autóút mellett mentünk Guttamási utánig. Nézegettük a hegyeket, hogy vajon melyikre fogunk még ma felmenni. A Baglyas-hegy nagyon jól látszott innen is, még jó messze volt és nem is a legrövidebb úton mentünk oda.
Lekanyarodtunk az autóútról Fehérvárcsurgó felé. Ahogy beértünk az erdőbe rengeteg szúnyog lepett meg minket. Mintha direkt ránk vártak volna. Nagyon gyorsan befújtuk magunkat szúnyogriasztóval, úgy már jobb volt a helyzet. Szép erdei utakon haladtunk, megint találkoztunk a kék jelzéssel. A pecsételő pont itt az erdő közepén van, arra is figyeltünk, hogy nehogy elszaladjunk mellette.
Keresztülmentünk egy szép fenyvesen, ahol szinte minden fán volt jelzés, majd volt egy rövid rész, ahol alig tudtuk követni az utat, olyan kevés jelzés volt. Keresztülgázoltunk a bozóton, de ebben már volt tegnapról gyakorlatunk. Iszkaszentgyörgyön a pecsétért le kellett menni faluba, ezért úgy döntöttünk, hogy megkeressük a faluban lévő multi geoládát. Ennek az első pontja a Grófi sírkert mögött van, így megnéztük ezt is, és a pumpapályát is, és a volt kőbányában lévő sportpályákat is.
A következő célpont a Patkó presszó volt, ami mellett simán elmentünk, mert zárva volt. Nem úgy nézett ki, mintha kinyitna mostanában. Szerencsére a mellette lévő bolt nyitva volt, így tudtunk venni hideg üdítőt. Leültünk a közeli parkban, megkajáltunk és a pecsételést is elintéztük, majd továbbindultunk a kastély felé. Nagyon nagy és nagyon szép kastély volt ez valamikor. Most nincs jó állapotban, sok részét egyáltalán nem használják, vagy raktárnak használják, egyik szárnyában iskola van, amire már nagyon ráférne egy felújítás. Alaposan körbejártuk, a kertjében is tettünk egy kis kört, hogy megtaláljuk a geoládát.
Megint letértünk a pirosról, hogy megnézzük a piramist, aminek az eredetijét, Pappenheim Szigfrid gróf építtette az 1910-es években. A 60-es években teljesen elbontották, de 2014-ben építettek egy új piramist, ami hasonlít az eredetire. Felkerestük a Kőasztalt is, ami viszont eredeti. Ez a terület kedvelt kiránduló helye volt a Pappenheim családnak.
A Piramita-hegy kilátójára is felmásztunk, de sajnos már eléggé benőtték a fák, nem sok mindent lehet látni. Majdnem 2 órát eltöltöttünk Iszkaszentgyörgy felfedezésével. Érdemes volt, mert sok érdekes dolgot láttunk, viszont innen egy kicsit sietősebben haladtunk, hogy időben elérjünk Várpalotáig. A távolban már felbukkant a Baglyas-hegy csúcsa, de még mindig nagyon messze volt.
Megkerültünk egy működő kőbányát, elhaladtunk a Leányvágó nevű üdülőtelep mellett, és megérkeztünk a Száraz-horog nevű sziklákhoz, ahonnan nagyon meredeken leereszkedtünk egy völgybe, majd felmentünk meredeken a másik oldalon. Csak innen láttuk igazán, hogy mennyire szépek ezek a sziklák. Szuper hely ez a Száraz-horog, érdemes lenne csak ide is eljönni, mert nagyon szép. Csór felé közeledve még egy őzikével is találkoztunk. Egy kicsit mentünk fel és le a különböző horgokban, amíg megérkeztünk a Baglyas-hegyhez. Itt már nem volt más lehetőség, fel kellett rá mászni. A 349 méter magasságával, ez volt a mai túranapunk legmagasabb pontja. Nagyszerű volt fentről a kilátás. Láttuk Isztimért, ahonnan ma reggel elindultunk, a másik irányban lehetett látni Inota ipari létesítményeit és Várpalotát is. Pihentünk, ettünk egy kicsit, és indultunk tovább.
Még néhány sziklát útba ejtve leereszkedtünk Inota településre, ahol nincsen pecsét, de keresztül megy a falun az út. Meglátogattuk a Böllér Sörözőt, mert úgy éreztük, hogy jól fog esni a jégkrém és a hideg üdítő.
Innen megint felfelé indultunk, elmentünk egy kis duzzasztott tó, gazdasági területek mellett.
Még visszanéztünk a Baglyas-kőre, ami innen talán még magasabbnak látszik. Aztán rákanyarodtunk egy ösvényre a villanyvezeték alatt. Kezdetben csak kisebb bokrok voltak rajta, néhányat még könnyen ki tudtunk kerülni, de ahogy haladtunk tovább egyre több és egyre sűrűbb bokrok voltak. Hát nem hiányzott ez nekünk így a nap végére. Egy darabig hősiesen küzdöttük megunkat előre, de a végén feladtunk, az utolsó 100-150 métert kikerültük egy másik úton. Így értünk be Várpalotára. A városban kanyarog az út erre-arra, amíg megérkezik a főtérre. A pecsét a Múzeumkert nevű étteremben van, bementünk pecsételni.
Leültünk egy közeli padra, hogy eldöntsük, hogyan tovább. Eredetileg a 17:54-kor induló vonattal akartunk hazajönni, de már negyed 7 volt, amikor pecsételtünk az étteremben. Amikor néztük az applikációt, akkor láttuk, hogy 40 perc késésben van a vonat. Így összekaptuk magunkat és elindultunk az állomás felé, hátha még elérjük. És így is lett, nem is késtük le az eredetileg tervezett vonatot.
Ezzel a két túranappal több mint 57 km-t tettünk meg a Közép-dunántúli Pirosból. A kitérőkkel együtt összesen 65 km-t gyalogoltunk. A Burok-völgy nem lett a kedvencem. Valószínűleg még akkor is nagy kihívást jelent, amikor nem ilyen nagy a növényzet benne, az eső biztos, hogy sokat rontott az élményen. Legközelebb biztos, hogy télen megyünk majd oda. A második nap, Iszkaszentgyörgytől Inotáig nagyon szép volt. Magát Iszkaszentgyörgyöt is érdemes volt végigjárni, de utána a sziklás hegyek nagyon szépek voltak. Önmagukban is nagyon jó túracélpontok ősszel vagy tavasszal.