Ipolydamásd – Damásdi várrom – Zuvár – Márianosztra – Nagy-Galla – Ipolydamásd (2023.05.28)
A Várak a Börzsönyben túramozgalom három pontját kerestük fel, a Damásdi várromot, a Zuvárt és a Márianosztrai pálos kolostort. Ezeken kívül felmásztunk a Márianosztrai Kálváriára és a Nagy-Gallára. Mindkét helyről szuper volt a kilátás, érdemes volt őket meglátogatni.
Ipolydamásdon parkoltunk, a várnál az út túloldalán van egy kicsi parkoló, ahol le tudtuk tenni az autót. A parkoló másik oldalán már ott folyik az Ipoly. Az első célpontunk a Damásdi várrom volt, ahova meredek „lépcső” vezet fel. Már lent látszott, hogy alaposan megnőtt az aljnövényzet, nem lesz könnű megközelíteni a várromot. Felkaptattunk a tetőre, ahol a pöttyös jelet rögtön megtaláltuk, de ha már itt vagyunk, akkor keressük meg tényleg a romokat, mert hát azért jöttünk és ott van a geoláda is. Hát nem volt könnyű. Továbbmentünk egy úton, ahol a legmagasabb dzsindzsába mutatott a GPS. Láttuk is, hogy van ott tájékoztató tábla. Még reggel volt, lelkesek voltunk, bele is mentünk az ember magasságú gazba. Megtaláltuk a köveket is, teljesen benőve. Elég veszélyes volt így mászkálni rajtuk. Sajnos a geoládát nem találtuk meg, így kicsit csalódottan ereszkedtünk vissza a kiindulópontra.
A kék + jelzésen indultunk Márianosztra felé. Egy rövid szakaszon az autóút és az Ipoly mentén mentünk, aztán bekanyarodtunk az erdőbe. Nagyon szép völgyben ment itt az út. Egy meredek részen jött egy autó, akiről látszott, hogy nem először megy ezen az úton. Kíváncsiak lettünk volna, hogy hova megy, de nem tudtuk meg. Elég kaptatós volt ez a szakasz, sokat kellett felfelé mennünk. Áttértünk a kék forrás jelzésre, ahol viszont meredeken lefelé mentünk. A forrás előtt, a patak és az út közvetlenül egymás mellett mentek, szerencsére, most száraz lábbal lehetett közlekedni, maradt a patak a saját részén. Szépen csordogált a finom friss víz a Vasutas forrásból.
A patak túl oldalán felmásztunk a kék jelzéshez. Egy régi vasúti töltésen vezet itt az út, nagyon látványosak és főleg nagyon kényelmesek az ilyen turistautak. Most viszont nem sokat mentünk rajta, mert lekanyarodtunk a kék vár jelzésen Zuvár felé. Ismét egy meredek emelkedő következett. A csúcshoz közeli kilátó pontról szuper volt a panoráma a Duna felé. Lehetett látni az Ipoly torkolatot és a dömösi kanyarnál a Pilis hegyeit.
A várnál itt is nagyon keresni kellett a maradék köveket.
Márianosztrára egy elég kanyargós, de nagyon szép út vezetett, természetesen lefelé. Menet közben több pontról lehetett látni a Bazilikát és a Kálváriát. Megcsodáltuk a Kopasz-hegyet, ahova egy másik túra alkalmával biztosan fel fogunk menni. Szép virágos részek kísérték az utunkat és még őzekkel is találkoztunk az erdő szélén.
A faluba beérve, kereszteztük a kisvasút sínjét, elhaladtunk a focipálya mellett és bementünk a központba, ahol nyitva volt az étterem is és a bisztró is. Mi a bisztrót válsztottuk, aminek hátrefelé, kiváló kerthelyisége volt. Itt fogyasztottunk egy hideg üdítőt. A pihenő után, a piros jelzésen mentünk a Kálváriához. Nagyon szép ez a rész, érdemes megnézni és a fű is szépen le volt nyírva, úgyhogy nem kellett a dzsindzsában gázolnunk. Fentről nagyon szép volt a kilátás egyrészt a falura, másrészt a környező hegyekre.
Amikor minden megnéztünk, megpróbáltunk a piros jelzés másik ágán lemenni, de hamar elrontottuk az irányt, így majdnem ugyanazon az úton jutottunk vissza a faluba, ahogy felmentünk. A Bazilika és a börtön felé vettük az irányt. Sajnos a közös múzeum zárva volt, pedig érdekes kombináció a Pálos Múzeum és Börtönmúzeum, szívesen megnéztem volna. A templom viszont nyitva volt, úgyhogy oda bementünk és körül néztünk.
Lementünk a Bazilika melletti utcában, viszont úgy éreztük, hogy megérdemlünk még egy jégkrémet, úgyhogy visszamentünk a korábban meglátogatott bisztróba. Így feltöltekezve mentünk a kisvonat állomásra. Többen várták a vonatot, aminek 5 perc múlva kellett volna érkeznie. Vártunk is ennyit, hogy megnézzük milyen vonat jár erre, de 5 perc múlva még a hangját sem hallottuk, úgyhogy tovább indultunk. Egy napos földúton hagytuk el a falut, néha lehetett látni a Nagy-Gallát, ahova éppen igyekeztünk. Egy jelzetlen úton letértünk balra, a Brjéska-bánya felé. A bányát könnyen megtaláltuk, a bánya udvaron megálltunk egy kicsit pihenni, jógázni.
Megkerestük a László forrást, amiben volt víz, de eléggé el volt hanyagolva, inkább nem ittunk belőle. A következő kereszteződésben balra, felfelé mentünk, hogy elérjük a kék sáv jelzést, aminek a lentebbi szakaszán már jártunk ma. Jól is ment a dolog, de egy helyen vadkerítés állta utunkat. Volt rajta létra, azt reméltük, hogy a másik oldalon is lesz, ahol majd ki akarunk mászni, így átmásztunk. El is értük a kerítés túloldalát, de először nem találtuk a létrát. Aztán szerencsére meg lett a létra, viszont kereszteznünk kellett néhány szederbokrot, hogy oda tudjunk menni. Már nem voltunk annyira lelkesek mint reggel, de átgázoltunk rajtuk, átmásztunk a létrán és folytattuk utunkat a kék sáv jelzésen. A már igazán meredek részen találkoztunk még két túrázóval. Az erdőben csak velük találkoztunk ma és ők is azt mondták, hogy csak velünk találkoztak. A Nagy-Galla csúcsán megpihentünk. Szuper jó innen a kilátás, érdemes volt felmászni. Nem is értem, hogy itt miért nem volt vár. Lehetett látni a Pilis és a Visegrádi-hegység hegyeit, Márianosztrát és mögötte még a Naszályt is egy egészen furcsa szögből. Éppen kezdett virágozni az árvalányhaj. A pihenő után, elindultunk lefelé, de még kimentünk a másik kilátópontra is, ahonnan Letkés felé, a sík vidékre lehetett látni.
Visszamentünk a zöld csúcs jelzésre. A Galla-tisztásról még egyszer meg tudtuk nézni a Nagy-Gallát. Nagyon szép volt ez a rét. Majd áttértünk a kék + jelzésre, amin felfelé is jöttünk. Az erdőben meglehetősen sok bogár társaságában mentünk vissza az Ipoly völgyébe. Amikor leértünk, lementünk a folyóhoz, ahol horgászok, vizitúrázók töltötték az idejüket. A folyó éppen áradt, így nem volt nagyon csábító a vize és a partja, de azért egy kicsit bevizeztem a lábamat.
Szép túra volt ez. Így a végén elmondjatom, hogy a Damásdi várromot nem érdemes ebben az évszakban felkeresni, mert nem lehet belőle semmit sem látni. A Zuvár sem túl látványos, de a kilátás miatt érdemes felkeresni. A Márianosztrai kolostor tetszett, de a mai túra igazi színfoltjai az extrák voltak, a Kálvária és a Nagy-Galla, ők színesítették a mai utunkat, mindkettő nagyon klassz volt..