Vágáshuta – Füzér (2023.08.30)
A logisztika úgy döntött, hogy Pálházán hagyjuk az autót, onnan busszal megyünk Vágáshutára. A 9:40-es buszt választottuk, amihez nem kell durván korán kelni, hogy odaérjünk autóval és még marad elég időnk a túrázásra is. 9 után nem sokkal ott is voltunk Pálházán, úgyhogy volt időnk egy gyors terepszemlét tartani, megnézni a kisvasút indulását és beszélgetni a helyiekkel. Megtudtuk, hogy ők idejárnak bevásárolni és a buszsofőr hazament reggelizni, de jönni fog időben és elvisz minket Vágáshutára.
Vágáshután gyorsan összekaptuk magunkat és bele is vágtunk a mai etapba. Az elmúlt pár napban ért véget egy brutális meleg hullám, örültünk, hogy nem 36 fokban kell majd túrázni, viszont az bizonytalan volt, hogy valójában hány fok lesz és hogy mennyit fog esni az eső. Így a zsákunk a szokásosnál egy kicsit nehezebb volt, mert több tartalék ruhával készültünk. Vágáshutát az aszfalt úton hagytuk el, pont arra, amerre a busz is jött. Majd a nagyon szép Hollós-völgybe kanyarodtunk. A mai napon elég sok aszfaltút várt ránk, kiélveztük, hogy itt az erdőben mehetünk.
Egy óra alatt átértünk Nagyhutára, az önkormányzat udvarán találtunk padokat, ahol tudtunk pihenni, reggelizni és persze a pecsételést is elintéztük.
Innen aszfalton mentünk át Kishutára. Szép falu ez is, végig gyalogoltunk az egészet. Itt ismét találkoztunk a kisvasúttal, de éppen nem jött vonat.
A Szuha-völgyön keresztül mentünk át Bózsvára. Nagyon megörültünk, mert frissen volt lekaszálva a turistaút. Nagyon sok pince van a környéken, bent a falvakban és a völgyekben mindenfelé. A helyiek azt mondták, hogy sokat használnak még bor tárolásra közülük.
Az utunk pont a Bózsvai szikla mellett vezetett el. Megcsodáltuk a faluban lévő hatalmas sziklát is és megkerestük az itt található geoládát is. Már jó melegünk volt, mire idáig elértünk, szívesen ittunk volna egy hideg üdítőt. Elmentünk a Kőbérc Bisztró felé, de sajnos zárva volt, így egy kicsit csalódottan folytattuk az utunkat Füzérkomlós felé.
Azt reméltük, hogy Bózsva és Füzérkomlós között végig látni fogjuk a várat, de csak egyszer pillantottuk meg, viszont akkor szinte világítottak a fehér falai az egyre borúsabb időben. Abban is reménykedtünk, hogy nem aszfaltúton kell végig mennünk, de ez sem jött be.
Füzérkomlós előtt láttuk meg megint a várat, a régi mozdonynál. Beérve a faluba, a Művháznál jelöl a térkép padokat, oda akartunk leülni, de csak a színpadot találtuk, ezért annak a szélére ültünk le. A forrás ott csörgedezett mellettünk közvetlenül. Itt már nagyon gyülekeztek a felhők, így nem is szöszöltünk sokáig, hanem inkább mentünk tovább.
Továbbra is aszfaltos úton mentünk. Itt már hosszan lehetett látni a várat. Nagyon szép réten haladtunk keresztül. Már egészen közel voltunk Füzérhez, amikor el kezdett esni az eső. Felvettük az esőkabátot és igyekeztünk, hogy minél hamarabb beérjünk a faluba és megérkezzünk a szállásunkra.
A szállásunk a Koronaőr Vendégházban volt, a falu közepén. Az volt a tervünk, hogy lepakoljuk a cuccainkat és még ma megnézzük a várat, de az eső felborította a terveinket. Még egy kicsit reménykedtünk, hogy eláll, de egyre jobban esett, ezért úgy döntöttünk, hogy ma már nem megyünk a várba. Korán megvacsoráztunk és egy nagyon jót beszélgettünk Julika nénivel.
Füzér – Hollóháza (2023.08.31)
Füzér egy hangos falu. A templom negyed óránként kongat, egészkor persze hosszabban és néha zenél is. Például este 10-kor eljátsza a takarodót. Szerencsére éjszaka a zene is pihen és csak reggel 8-kor kezdődött újra. Mivel nyitva volt az ablaknál, úgy hallatszott, mintha bent a szobában zenélne egy telefon. Minden egyes alkalommal azt hittem, hogy szól a telefon. Reggel 8-kor már ébren voltunk, így már nem tudott felkelteni minket a zene. Azt a tervet dolgoztuk ki, hogy korán elindulunk, elmegyünk Hollóházára, onnan busszal az autónkhoz Pálházára és utána autóval visszajövünk megnézni a várat. Így nem kell 10 óráig várnunk, hogy kinyisson a vár.
Reggel gyors pakolás után, elmentünk a boltba megvenni a mai napra való kaját. Tegnap nem pecsételtünk, így azt is megtettük. A tegnapi eső után, nagyon párás volt a levegő, szinte felhőben voltunk, így a várnak is csak halvány körvonalait láttuk. A parkoló is üres volt még. Körülnéztünk, aztán elindultunk fel a Nagy-Milicre.
Végre megint erdőben jártunk. Szomorú lettem volna, hogyha olyan aszfaltos résszel ér véget a kéktúra, mint amilyen a tegnapi volt. Meredeken kapaszkodtunk felfelé, a friss, párás időben. Ritkán a nap is kisütött egy picit. Nagyon szép volt itt az erdő, volt néhány terület, ahol kidőltek a fák, de az utunkat nem akadályozták.
Kis-Milicen felmentünk a kilátóba, de nagyjából csak a felhőket lehetett látni, minden irányban.
Innen már az országhatáron kellett menni a Nagy-Milicre, ahol egy szlovák oszlop várja a túrázókat. Annak örömére, hogy felértünk a mai nap legmagasabb csúcsára, elfogyasztottuk a mai csúcscsokit és pihentünk egyet.
A szlovák oldalon, nem messze van egy Milicska skala nevű szikla, elmentünk azt megnézni. Ahogy elkezdtünk leereszkedni, máris egy sziklába botlottunk, de ez még nem az volt, amit kerestünk. Ahhoz egy kicsit tovább kellett menni. A Milicska skalára csak egy oldalról lehet mászás nélkül feljutni. A többi oldalon meredek sziklafalak vannak. Körbejártam az egészet, minden oldalról megcsodáltam és csak utána mentem fel a tetejére. Az erdő itt is sejtelmesen párás volt. Mikor kigyönyörködtük magunkat, visszamásztunk a Nagy-Milicre és utána kezdtünk el ereszkedni Hollóháza felé.
A Bodó-réten megcsodáltuk az itt épült házakat, pecsételtünk és robogtunk tovább. Itt megint volt egy kis aszfaltos szakasz, de aztán letértünk róla. Fél 1 körül érkeztünk meg Hollóházára. Felmentünk a kéktúra emlékműhöz és megcsináltunk a kötelező képeket a kéktúra oszloppal. A kocsmánál ünnepélyesen betettük az utolsó pecsétet a füzetünkbe. Szívesen ittunk volna valamit, de éppen zárva volt a kocsma, így elindultunk lefelé, a porcelángyárhoz.
A Porcelángyárnál a portástól megkaptuk a gyár ajándékát a kis pohárkákat és bementünk megnézni a porcelánmúzeumot. Érdekes volt a múzeum, de látszik rajta, hogy voltak már jobb napjai is, az elmúlt 30 évben a takarításon kívül nem történt itt semmi. A Balkon büfé nyitva volt, a busz indulásáig még volt annyi időnk, hogy igyunk valamit. A busz éppen a 2 órás műszak váltás után indult, így meglepően sokan utaztunk vele. Pálházán átültünk az autónkba és elautóztunk Füzérre.
A vár alatti parkolóban álltunk meg. Innen kapaszkodtunk fel a várhoz. Nagyon szépen felújították ezt a várat. Akkor voltunk itt utoljára, amikor éppen elkezdték a felújítást. Azóta hihetetlen sok részt felépítettek, berendeztek. Végig jártuk a vár minden zegét-zugát, kicsit beszélgettünk az idegenvezető hölggyel, ő elmondta, hogy még milyen tervek vannak a további építkezésekre. Nagyjából 2 órát töltöttünk el a vár nézéssel.
Amikor minden megnéztünk visszamentünk az autóhoz és hazagurultunk. Kár lett volna kihagyni a várat, nagyon jól tettük, hogy még visszajöttünk ide megnézni.
Mindig furcsa érzés, amikor sokáig foglalkozok valamivel és egyszer csak véget ér. Egyrészt örülök, hogy befejeztük a túrát, megtettük az 1160 kilométert keresztül az országon gyalog, de ugyanakkor sajnálom is, hogy véget ért. Persze vannak új ötleteim, hogy hova kéne menni, vannak túramozgalmak, amiket még be kellene fejezni és olyanok is vannak bőven, amiket el kéne kezdeni, de azért mégis, most véget ért egy út.