Zirc – Csőszpuszta (2021.07.12)
Szokásos kék túrázós indulás. Azt logisztikáztuk ki, hogy Székesfehérváron parkolunk, mert onnan könnyen el lehet jutni Zircre és Bakonykútiból vissza lehet jutni. Mivel hétköznap van, az autóbuszpályaudvar körüli helyek fizetősek, ezért a fehérvári barátainknál fogjuk hagyni az autót. Reggel 6 körül indultunk autóval, gond nélkül megérkeztünk, leparkoltunk, még egy teát is kaptunk és elvittek minket a buszpályaudvarra. Pici késéssel indult a buszunk, amiről Csókakőnél kellett átszállnunk. Kicsit lehűlt a levegő, fáztam amíg kivártuk a 20 perc a csatlakozást. Kis késéssel meg is érkezett, rajta egy iskolás csapattal. Szerencsére volt még rajta ülőhely. Fél 10-re meg is érkeztünk Zircre. Az állomás felé menet bementünk a Tescóba kaját szerezni. Otthon felejtettem a sapkámat, így vettünk egy baseball sapkát is. Lesétáltunk az állomásra, ahol pecsételtünk és rögtön meg is reggeliztünk és végre elindultunk túrázni.
Az út eleje nem volt különösebben érdekes, az aszfaltúton gyalogoltunk el Nagyesztergár faluba. Az út másik oldalán egy ember gyalogolt, aki úgy tűnt, hogy gyalog ment be Zircre vásárolni. Váltottunk vele pár szót, egész jól ismerte a környékbeli turista látványosságokat. Nagyesztergár után, már erdőben vezetett az út Bakonynánáig, ahol pecsételtünk, kicsit pihentünk. Egészen nagy parkoló van itt és meglepően sok turistával találkoztunk a következő szakaszon. Először körül kellett kerülnünk egy panzió magán területét, aztán a Gaja-patak völgyében folytattuk az utat. Nagyon szép volt. Volt egy látványfának nevezett facsoport, aminek igazán a gyökérzete volt látványos, ahogy a föld fölött egymásba fonódtak és összakapaszkodtak. Hamarosan elértünk a Gaja-patak hídjához, ahol a piros + jelzéssel találkoztunk. Itt remek pihenő hely van, amit most egy nagyobb csoport foglalt el. Itt letértünk a kék jelzésről a Római fürdő felé, a patak meder mellett mentünk. Gyorsan el is jutottunk a sziklákig.
Sajnos most éppen nem esett a vízesés. Igazán látványos lehet ez a hely hóolvadáskor. Nem mertünk a vízesésen lemászni, inkább jobbra felmentünk a hegyoldalba. Azért is, mert arra van a geoláda. Elmentünk táblák mellett, amin arra figyelmeztetnek, hogy a turistaút megszűnt és veszélyes a terep. Azt gondolom, hogy nagy vétek, hogy egy ennyire szép helyet legálisan nem lehet megnézni. Ahelyett, hogy karbantartanák a turistautat inkább elvezetik másfelé. Gyönyörű szépen meg lehetne építeni úgy, hogy bárki megnézhesse ezt a természeti képződményt. Mi fent elmentünk a szurdok mellett ott mentünk le, ahol már könnyen le tudtunk jutni a völgybe és egy kicsit visszagyalogoltunk, lentről megnézni a „vízesést”.
Miután kigyönyörködtük magunkat, a patakmeder mentén folytattuk az utat, egészen addig, amíg vissza nem érkeztünk a kékre. Be akartunk menni a Vadalmás réti táborhelyhez, mert ott a térkép jelölt pihenő helyet, de éppen táboroztak itt és annak ellenére, hogy éppen nem sokan voltak a környéken nem engedtek oda minket, ezért tovább indultunk. Később egészen nagy csapattal találkoztunk, akik szembe jöttek, biztosan ők mentek oda táborozni. Egy szimpatikus árnyékos helyen leültünk, pihentünk és kajáltunk. Még Jásd előtt megnéztük a Szűz Mária-kápolnát és környékét, próbáltunk egy geoládát megtalálni, de nem sikerült. Viszont nagyon szép ez az emlékhely.
Jásdra beérve hamar találtunk egy boltot, ahol vettünk hideg üdítőt, jégkrémet. A bolt előtti padon megosztottuk a helyünket egy helyivel, akivel beszélgettünk egy kicsit. Indultunk tovább, mert még sok szintemelkedés várt ránk ma. Kicsit megint letértünk a kékről, hogy megnézzük a Széchenyi Zsigmond kilátót. Ezt a kilátót nem a hegy tetejére építették. Így nem olyan jó a kilátás a toronyból. Jásd felé a laposabb vidék felé lehet kilátni, de Tés felé egyáltalán nem. Nem értem, hogy miért építették ide ezt a kilátót.
Itt is megkerestük a geoládát, majd az idefelé megkeresett ösvényen keresztül, viszonylag kevés bozótharc árán visszamentünk a kékre. Innen már csak kicsit kellett felfelé mennünk ahhoz, hogy elérjük Tést. Az eddigi túráink során azt figyeltük meg, hogy a települések általában a völgyben vannak. Na Tés erősíti a szabályt, mert a dombtetőn van, ezért lehetnek szélmalmai. Tésre beérve megkerestük az Erdei Büfét. Ittunk hideg innivalót, tájékozódtunk a kaja lehetőségekről. Nagyon egyszerű a menü, mert van hamburger, sajtburger és ugyanezek duplahúsos változatai. Este 8-ig nyitva vannak. Miközben ittunk szóba elegyedtünk egy másik kék túrázós párral, akik szembe jöttek velünk, nekik kb. 800km-ük van már meg. Ők most úgy csinálják, hogy 1 helyen foglalnak szállást, onnan mennek mindkét irányba és amikor ezzel megvannak, akkor költöznek tovább. Így nem kell mindig cipelniük az összes cuccukat. Ez is egy lehetőség. Elbúcsúztunk tőlük és elmentünk megnézni a szélmalmokat. Mivel hétfő van, tudtuk hogy nem lesz nyitva, ezért rögtön hátulról mentünk, hogy legalább kívülről lássuk őket. Nagyon klasszak, érdemes megnézni őket és extraként gyönyörű a táj a dombtetőről.
Sajnos a hátsó úton nem tudtunk lemenni a település központjába, mert magán terület, így visszamentünk azon az úton, amin jöttünk és a házak között is elgyalogoltunk a központig, ahol a bolt van. Ezután már ismét az Erdei Büfét vettük célba, ahol sajtburgert kértünk és újabb hideg innivalókat. Nagyon jól esett mind a kettő. Miközben a teraszon kajáltunk azt figyeltük meg, hogy rengeteg busz jár a faluban. Meg is kérdeztük a pincért, hogy is van ez és ő is megerősítette, hogy a vasút fejlesztéshez kapcsolódóan megsűrítették a buszjáratokat, amin ugyan kevesen utaznak, de legalább van belőlük sok. Tehát itt a lehetőség, mindenki menjen busszal Tés-re.
Még volt hátra mára egy rövid utunk Csőszpusztáig, jó részét aszfalt úton tettük meg, aztán bementünk az erdőbe. A pecsételő helynél nagyon ki van táblázva, hogyan kell a barlangkutatók házát megkerülni, enélkül nem találtuk volna meg a pecsétet. Innen alig 100m-re volt a szállásunk, ahol már vártak minket. Megküzdöttünk a SZÉP kártyával való fizetéssel, de végül sikerült. Az itteni szállásadónk is bevásárolt nekünk reggelire, ami nagyon nagy segítség nekünk. Kiültünk még a teraszra egy kicsit ejtőzni, pihenni.
Csőszpuszta – Bakonykúti (2021.07.13)
Reggel nem keltünk nagyon korán, nem volt nagy a mai táv, nem kellett sietni. Reggeliztünk, összepakoltunk és 8 óra után indultunk. Az utunk elején tettünk néhány kitérőt, először az Alba Regia barlanghoz, amiből mi egy csatornafedelet láttunk az erdőben, viszont a kékre visszavezető út nagyon szép volt, azért megérte a kerülő.
A Hamuháznál elmentünk a mesebeli nevű Csikling várat megkeresni. Itt is csak a domborzati formákból és a kőkupacból lehet sejteni, hogy ez valaha egy vár volt. Visszamentünk a Hamuházhoz és folytattunk utunkat a kéken lefelé. A mai nap nagyjából erről szól, hogy végig-végig lefelé megyünk. Megálltunk az Ammonitesz fosszilia lenyomatot megkeresni. Látványosak a sziklák, ahol a lenyomat van, de sajnos mi nem találtuk meg, pedig jó darabig kerestük.
Kicsit lejjebb találtunk egy pihenőt, ahol le tudtunk ülni, ott ebédeltünk, szépen kényelmesen.
A kisgyóni pecsétnél egy kisebb csapat fiatal kék túrázóval találkoztunk. Szemben jöttek velünk, nagyon örültek az infónak, hogy Tésen van büfé és hamburger. Nekik nem voltak ilyen jó híreik, azt mondták, hogy Kisgyónon nincsen büfé, ne is keressük. Eddig nagyjából fák között vezetett az utunk, innen egyre többet mentünk szántóföldek mellett, réteken, kint a napon. A hőmérséklet 30 fok körül volt, izzadtunk rendesen, még úgyis, hogy lefelé kellett mennünk. Jó, hogy megvettük a sapkát tegnap reggel. Ahogy haladtunk Bakonykúti felé, a falut nem láttuk, de a túloldali dombokat megismertük, amiken legutóbb végig mentünk Fehérvárcsurgó felé. Útközben találkoztunk még 2 szembejövő kékezővel, akiknek örömet tudtunk okozni azzal a hírrel, hogy Tésen van büfé és lehet hamburgert enni.
Amikor leértünk a faluba, próbáltunk boltot vagy kocsmát találni, de sajnos Bakonykútinak nincsenek ilyen nevezetességei. Megmaradtunk nyomós kút adta örömöknél. Itt is találkoztunk kék túrázókkal, akik Inotáról jöttek át gyalog és most indultak Tés felé. Mi örültünk, hogy nem ebben a melegben vágunk neki az útnak. Kb. fél órát kellett várnunk a buszra, amiről Gúttamásiban leszáltunk. 20 perc várakozás után megérkezett ugyanaz a busz, csak másik vezetővel és bevitt minket Székesfehérvárra, ahol várt minket a barátunk és autóval elvitt a mi autónkhoz. Hajrá logisztika!
Ezzel a nagyon szép túrával végigjártuk a keleti Bakonyt. Csodaszép helyeken mentünk keresztül, a Római fürdőt és Tést kár lett volna kihagyni, oda vissza fogunk még térni.