Halyagos (2023.12.29)
A Halyagos csúcsa szigorúan védett területen van, ezért csak szeptember 1 és devember 31 között látogatható, ráadásul messze van a turistautaktól, nagy távot kell megtenni olyan területen, ahol nincsen turistaút, de emberek is ritkán járnak. Mindenképpen szerettük volna ebben a szezonban felkeresni, hogy tavasszal be tudjuk fejezni a Börzsönyi Várak túramozgalmat. Ez nem volt egyszerű, mert rohamosan közeledett a december 31, a sok program között nehezen találtunk megfelelő időpontot. Ráadásul karácsonykor jelentős havazás, majd hirtelen olvadás volt, amitől megáradt a Csarna-patak, a beszámolók alapján tudtuk, hogy nehezen járható a völgy. Ezzel a csomaggal indultunk el a Halyagos meghódítására, december 29-én.
A reggeli jógaóra után tudtunk indulni. A tervünk az volt, hogy felmegyünk a Feketevölgy panzióig autóval, onnan a Csarna-patak mellett megyünk, kicsit túl a Csurgó-kúton, ahonnan egy jelzetlen ösvény vezet fel a Halyagos tetejére. Meglátjuk hogyan haladunk, aszerint eldöntjük, hogyan jövünk vissza az autóhoz. Kemence után elindultunk felfelé még autóval a Kemence-patak völgyében, de amikor jobbra kanyarodtunk a híd előtt, behajtani tilos tábla várt minket. Már több autó parkolt itt, rövid gondolkodás után mi is úgy döntöttünk, hogy megállunk és innen gyalog folytatjuk az utunkat. Nagyjából délben indultunk el a Fekete-völgy panzió felé.
Az út első része könnyű volt, az aszfalt úton nagyon szép napsütésben haladtunk. Ezen a részen még a jár a kisvasút és autók is rendszeresen járnak. Zubogott mellettünk a patak, néhány helyen hófoltok voltak, nagyon szép volt a völgy. Negyedóra alatt felértünk a panzióhoz, ahol 4-5 autó parkolt. Megnéztük a hidat, ahol legutóbb kereszteztük a patakot, hogy lássuk, mennyivel magasabb a vízállás. Aztán elmentünk a panzió és a kisvasút végállomása mellett.
Innen kezdődött az izgalmas rész, hogy vajon hányszor és hogyan kell kereszteznünk a patakot, amíg feljutunk. A végállomás után nem sokkal éppen tervezgettük, hogyan keljünk át a patakon, amikor a túloldalon megjelent 3 túrázó, akik fentről jöttek. Azt tudtuk meg tőlük, hogy ők egyszer már itt átkeltek, a túloldalon mentek felelé, de utána nem tudtak visszajutni erre az oldalra, ezért jöttek vissza. Látták, hogy ezen az oldalon el lehet menni a patak mellett. Ha már így alakult, akkor nem is erőltettük tovább, hogy átmenjünk, hanem kicsit felkapaszkodtunk a hegy oldalába és úgy követtük a patak folyását. Aztán amikor már jó volt a terep ismét lementünk a patak mellé. Hamarosan az út is visszajött arra az oldalra, ahol mi voltunk. Látszott a patakon, hogy korábban még magasabb volt a víz, sok helyen már simán el tudtunk menni, ahol valószínűleg pár nappal ezelőtt még víz volt. A Csurgó-kút és a Halyagos a patak túloldalán volt, ezért azt tudtuk, hogy egyszer biztosan át kell mennünk a patakon. Ahol a turistaút ismét keresztezi a patakot annak közelében kerestünk egy alkalmas helyet. Mindig úgy láttuk a patakon, hogy feljebb, könnyebb lesz átmenni, de amikor közelebb mentünk, akkor már nem tűnt egyszerűnek, viszont mégfeljebb látszott egy jobb átkelő. Így mentünk egy darabig, aztán egy keresztbe dőlt fánál elhatároztuk magunkat. Megmártózás nélkül, teljesen jól sikerült az akció.
Így már a patak megfelelő oldalán voltunk. Egy összeszűkülésnél a patak fölött magasan tudtunk óvatosan el oldalazni. Amikor ismét kiszélesedett a völgy, megérkeztünk a Csurgó-kúthoz, ami nem csak csurgott, hanem határozottan folyt belőle a víz. Itt megálltunk egy kicsit szusszanni, kajálni, felkészülni a következő kihívásokra. Kicsit feljebb találkoztunk megint túrázókkal, akik fentről jöttek. Kölcsönösen elláttuk egymást jó tanácsokkal, hogy mikor és hol érdemes a patakot keresztezni.
Továbbmentünk a patak mellett a következő oldalvölgyig, ahol a Drinó-patak érkezik a Csarna-patakhoz. Kereszteztük a Drinó-patakot, ami nem volt nagy kihívás az előzőhöz képest. Majd próbáltuk megkeresni az utat, ami felvezet a Halyagosra, de nem találtuk. A térképen láttuk, hogy az út a gerinc vonalát követi, ezért a Csarna-patak felől elkezdtünk felkapaszkodni a gerincre. Brutálisan meredek volt az út, nem is tudtunk toronyiránt felmenni, inkább egy kicsit jobbra tartottunk, de a cél az volt, hogy felmenjünk a gerincre. Alaposan megizzadtunk, amíg sikerült felmásznunk. Nagyon meredek erről az oldalról a hegy. Amikor feljutottunk a gerincre, akkor egy kicsit könnyebb lett az út. Igazán jól követhető ösvény itt sem találtunk, viszont a gerinc vonalát egész jól tudtuk követni. Kicsit hullámzott az út, nagyon szép bükkerdőben haladtunk. Rengeteg szarvas kaki volt a területen. Nem tudtuk rögtön, hogy szarvasoktól származik, egy darabig találgattunk, de aztán megugrasztottunk egy csapat szarvast, ezért gondoljuk, hogy az ő területükön jártunk. Kettő óra elmúlt, mire felértünk a Halyagos csúcsára. Szerencsére hamar megláttuk a pöttyöket. Csalódottak lettünk volna, hogy ennyi küzdelem után nem találjuk meg. A csúcsról csak nagyon kicsi kilátás volt, a Magyar-hegy felé. Az ágak között megkerestük a Csóványost is. Egy kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk, hogy ránk sötétedjen, ezért ugyanezen az úton megyünk vissza az autónkhoz.
Lefelé a hegyről sokkal könnyebb volt az út, kicsit jobban kellett figyelni, hogy tudjuk követni a gerincet. A Csarna-patak zubogását már messziről hallottuk. Amikor a közelbe értünk, nem vágtuk le az utat, hanem végig követtük a gerincet, ahogy a térképen van az út. Így pontosan a Drinó patak torkolatához érkeztünk le. Itt készítettünk induláskor fényképeket. Viszont az utat, most sem láttuk, pedig 2 perccel korábban jöttünk le rajta.
A Feketevölgyben ugyanazon az útvonalon mentünk vissza, mint ahogy feljöttünk. A keresztbe lógó fánál már rutinosan kereszteztük a patakot, több helyen keresnünk kellett, hogy vajon merre jöttük felfelé. Ahol a turistaút átment a másik oldalra, de mi nem, ott nem mentünk fel a hegyoldalba, mert közvetlenül a patak mellett is el tudtunk menni.
Gyorsan leértünk a kisvasút végállomásához, aztán már az aszfalt úton mentünk a kereszteződésig, ahol az autónk állt.
Ezen a túrán egy pontját kerestük meg a Börzsönyi Várak túramozgalomnak, viszont ez az út elég kalandosra, emlékezetesre sikerült. Az áradó patak kerülgetésére, a brutál meredek oldal megmászására biztosan emlékezni fogunk egy darabig. Ha több időnk lett volna, akkor érdemes lett volna a Sátán-bérc felé is elmenni, de ezt majd egy másik alkalommal fogjuk megtenni.