Városlőd – Bakonybél (2021.10.23)
Ahogy egyre távolabbi túrákat akarunk megtenni, egyre nagyobb szerepet kap a logisztika és a korán kelés. Most a veszprémi buszállomásnál parkoltunk, ahonnan 9 órakor indult a buszunk Városlődre. Már a buszmegállóban találkoztunk más kéktúrázókkal, voltak akikről csak sejtettük, de voltak, akik nem bízták a véletlenre a dolgot és kék túrás sapkában voltak. A busz kényelmes és meleg volt, kicsit több, mint fél óra alatt elvitt minket a mai startpontra, Városlődre a Fenyves Kocsmához. Itt egyértelmű lett, hogy több, mint 10 kék túrázó indul ma innen az útjára. Egy kis szociális élet és pecsételés után, már indultunk is.
Még a faluban többen lehagytak minket, de mi nem siettünk, sőt akartunk kitérőket tenni, hogy megnézzünk néhány érdekes helyet. Az első Hölgykő vára volt. Közvetlenül a vasút keresztezése után tértünk le a kékről. Kicsit el is tévedtünk, úgyhogy lett egy kis bozótharc, de aztán meglett a sziklaüreg és a „vár” is. Amíg a mezőn sétáltunk kiugrott elénk egy őz, szegény egy kicsit tétován szaladgált a mezőn, de aztán gyorsan visszament az erdőbe. Elég masszív emelkedő vezetett fel a várhoz, de megérte felmenni, mert egy természetes „lombkorona ösvény”-re jutottunk, ahonnan megfigyelhettük, hogy milyen az élet a fa tetején. Persze az itt található geoládát is megkerestük.
Visszafelé már könnyebben megtaláltuk az utat, de inkább keresztben átvágtunk a mezőn a kék jelzéshez. Nemsokára villanypásztorok mellé értünk, ahol tehenek legeltek. Most már értem, hogy miért lesz olyan nyugodt, aki sok tejet iszik. Ezeknek a teheneknek nem túl pörgős az életük. Esznek, emésztenek és ezzel el is szalad a nap. Egy helyen be is kellett menni a villanypásztoron belülre, de gyorsan ki is vezetett az út. Úgy tűnt, hogy a tehenek észre sem vették, hogy behatoltunk a területükre. Ezután jó hosszan mentünk a villanypásztor mellett, aztán meg 2 villanypásztor között. Ausztriában túráztunk így, hogy két kerítés között mentünk a mezőn, bár ott szögesdrót is volt, az fokozta még egy kicsit a hatást. Nem járt át minket a szabadság érzése, ahogy a végtelen legelőket szeltük át.
Amikor elfordult a kék a villanypásztor mellől, akkor mi folytattuk az utunkat egyenesen a Mária kápolnához. Pár száz métert kellett csak megtenni. Szépen fel van újítva a kápolna, előtte padokkal, haranglábbal. Még egy kút is van itt. Gyönyörű volt a csillogó őszi napsütésben. Kicsit megpihentünk, kajáltunk, majd visszamentünk a kékre. Ezután már végre igazi erdőben vezetett az út, egy régi vasút nyomvonalán, a völgyeket a töltéseken kereszteztük, így nem kellett le-föl kalandoznunk.
Következő pihenőnk és ládakeresésünk a piros + jelzés találkozásánál volt, ahol nagyszerű rét várja a turistákat. Vannak padok, esőbeálló, szuper hely, akár sátrazni is lehet. A következő célpontunk Németbánya volt. Az út egy erdészház mellett ment el, majd hosszan egy murvás úton vezetett. Kb 1 km-re a falutól épült itt egy kondipark. Biztos nagy volt az igény a helyi emberek körében, hogy legyen itt egy ilyen. Kipróbáltuk, ideje volt egy picit megnyújtani a fáradt izmainkat.
Innen már hamar beértünk a faluba. Kicsit letértünk a kékről a pecsételő ponthoz. Sorba kellett állnunk, de gyorsan toltuk a pecsétet és mentünk is vissza a kékre. Kicsit kanyarogtunk még felfelé az erdőben. Az út elvezetett egy olyan hely mellett, ahova napköveket állítottak. Ez olyan, mint a Stonehenge, csak kicsit kisebb, kicsit újabb, de a miénk. A leírás szerint, különösen nagyon lehet érezni az energiaáramlást. Kipróbáltuk, leültünk a központi kőre, bár inkább csak azért, mert pad nem volt a közelben. Kijutottunk egy aszfaltos útra és innen már végig aszfalton mentünk egészen Bakonybélig. Nekem jobban bejönnek az erdei ösvények. Lehet, hogy jobban kell figyelni, hogy ne tévedjünk el és lassabban is lehet rajta haladni, de azért szerintem az az igazi túrázás. Nem ez az aszfaltozás. Azért volt itt is látnivaló. Gyönyörű szépek voltak az őszi színek.
4 óra körül érkeztünk be a faluba. Nem kellett sokat mennünk a Vadszőlő Panzió és Étteremig, ahol foglalt szállásunk volt. Elég káoszos volt a hangulat, éppen telt ház volt az étteremben és a szálláson is. De hamarosan megmutatták a szobánkat és megbeszéltük, hogy mikor mehetünk vacsorázni. Addig volt egy kis időnk pihenni. Nagyon kicsi szobát kaptunk, éppen elfért benne az ágy. Egy éjszaka eltöltésére éppen megfelelő. Fél 6-ra mentünk vacsizni, most is jó sokan voltak az étteremben, ehhez képest hamar kaptunk kaját. Vacsora után elintéztük a papírmunkát is és ki is fizettünk mindent, hogy reggel már ne kelljen ezzel tölteni az időt. Bakonybél nagyon népszerű hely, csütörtökön már alig tudtunk szállást foglalni szombatra. Az ár-érték aránya nem túl jó, de legalább volt hol aludnunk. A vacsora pedig finom volt.
Bakonybél – Zirc (2021.10.24)
Nem kértünk reggelit, hanem elsétáltam a közeli boltba, ami ugyan nyitva van vasárnap, de nincs benne friss pékáru. Még volt a tegnapi maradékból, azt gyorsan megvásároltam. A szálláson kajáltunk, főztünk teát a termoszunkba és 8 óra után neki is vágtunk a mai etapnak. Uticélunk Zirc volt. Meg kellett másznunk a Bakony legmagasabb csúcsát, a Kőris-hegyet. Reggel megint aszfaltos úton indultunk. Szép volt a reggel, fagyott az éjjel, a mezők még deresek voltak, de már szépen sütött a nap.
Mikor végre letértünk az aszfaltról meredeken emelkedett az út. Egészen jó tempóban küzdöttük magunkat felfelé. Nem sokkal 10 óra után fent is voltunk a csúcson. Felmásztunk a kilátóba, alaposan körbenéztünk, megkerestük távolban a tanúhegyeket. Utána a kilátó tövében pihentünk és kajáltunk.
Egészen barátságos kis madarak voltak itt. Nagyon közel jöttek hozzánk, leszálltak az asztalra. Komoly forgalom volt itt, jöttek-mentek a kék túrázók. Innen nagyjából lefelé vezetett az út, először nagyon szép erdőkön keresztül mentünk Szépalmapuszta széléig.
Innen gyorsan eljutottunk a Zirc fölötti erdőkig, ahol szándékosan tettünk egy kis kerülőt a Fiatalító forrás felé. A geoládát megtaláltuk, viszont a forrásból nem folyt a víz, remélem, hogy úgy is van hatása a forrásnak, hogy csak megkerestük.
Megpihentünk a Zirc szélén lévő hatalmas pihenőhelyen is, aztán lementünk az apátsághoz. Három óra körül érkeztünk. Úgy döntöttünk, hogy még körülnézünk az apátságban. Először a bazilikát néztük meg ablakon keresztül, mert csak vezetéssel lehet bemenni. Utána a Királytermet és a Vöröstornyot, amit nem csak vezetéssel lehet megnézni. Nem régen nyitották meg ezeket, adtak egy remek tájékoztató füzetet, amiben le volt írva, hogy mi micsoda és nagyon lelkes volt az ott lévő múzeum őr, minden kérdésünkre szívesen válaszolt. Nagyon szépen meg volt csinálva az a néhány terem, amit meg lehetett nézni. A toronyból inkább csak Zircet magát lehetett látni, de azért érdemes volt felmenni. Meg tudtuk nézni, hogy amikor innen indultunk, akkor merre mentünk ki a városból.
Miután kigyönyörködtük magunkat, elmentünk a buszmegállóba. A buszunk időben érkezett és gyorsan elvitt minket Veszprémbe. Nagyon jó helyen parkoltunk, mert az autóhoz egészen közel rakott le minket a busz.
Nagyon szép helyeken vezet keresztül a kék túrának ez a része. Kicsit sajnálom, hogy ennyire sokat kell menni aszfaltos úton, pedig azt gondolhatnánk, hogy a Bakonyban van elég erdő és turistaút, de úgy látszik, hogy még sincs elég. Nagyon szépek voltak az erdők, a tájak. Az első napon érdemes volt megtenni azokat a kis kitérőket a Hölgykő várához és a kápolnához.