Dorog – Klotildliget (2025.12.13)
Nem ígértek jó időt a hétvégére, így nem terveztünk több napos túrát, inkább belevágtunk a Pilis Vándorlás túramozgalomba. A Pilis szinte összes útján jártam már, így nem zavart annyira, hogy a ködös, szürke időben nem lesz szép a táj és nem fogjuk élvezni a kilátásokat sem. A logisztika sem jelentett nagy kihívást, hiszen az indulási és az érkezési pont is rajta van a solymári vasútvonalon. Így egyszerűen felszálltunk Solymáron a vonatra és elrobogtunk Dorogra.
A túra első része az OKT vonalán vezet, így tapasztalatból tudtuk, hogy Kesztölcig nem különösebben izgalmas az út. Igyekeztünk hamar túljutni rajta. Nagy örömünkre kutya menhely elköltözött és nem kellett hatalmas ugatásban elhagynunk a települést. Sajnos, ahogy számítottunk rá, a felhőktől nem láttuk a hegyeket, amik felé közelítettünk. Kereszteztük az Esztergomi utat és már be is értünk Kesztölcre. A Pilis Vándorláson nagyjából 5 kilométerenként van egy pecsét, nagyon kell figyelni, nehogy elszaladjunk mellettük. Kesztölcön már a második pecsétet tettük be a füzetünkbe.
A Cseresznyés-hátat megmászva jutottunk a Kétágú-hegy lábához, ahonnan meredeken elindultunk felfelé. A felhők miatt nem láttuk pontosan hova, de emlékezetből tudtuk, hogy jó magasra fel kell kapaszkodnunk. Az OKT a hegy lábánál elkanyarodott, mert az a sziklák alatt megy el, viszont mi most felmásztunk egészen a tetejére. A számtalan nagyszerű kilátópontot meg sem néztük, mert a csúcs teljesen felhőbe burkolózott. Viszont nagyon szép, misztikus volt így az erdő. Óriási csendben kaptattunk felfelé. A zöld jelzésen végig mentünk a Kétágú-hegy gerincén, majd a Fekete-hegyi kulcsosház felé kanyarodtunk.
Nem volt ott senki, így a teraszon ülve fogyasztottuk el a tízórainkat, közben elsoroltuk, hogy miket láthatnánk, hogyha nem lenne köd. Hamar fázni kezdtünk, így indultunk is tovább a Pilis-nyereg felé. Útközben egy részen fakitermelés volt, láttuk a markolót bent dolgozni az erdőben. A munkagéppel kijárt sáros úton haladtunk lefelé. A Pilis-nyeregben újabb pecsételés. Találkoztunk még néhány lelkes turistával, akik a Fekete-kői kilátópont felől érkeztek. Mi nem vacakoltunk sokat, mentünk tovább, most már a piros sáv jelzésen Piliscsév felé.
Ahogy lejjebb értünk már kisebb volt a köd, a Pincefalunál már egészen jól lehetett látni. Nagyon hangulatos pincék vannak itt. Mondjuk alig láttunk szőlőt a környéken, az egy talány számunkra, hogy miből készítik a bort, de sok nagyon szépen rendben tartott pince van.
Az újabb pecsételés után, a kék forrás jelzésen kerültük körbe a hatalmas szántóföldet és rétet, míg végül ismét kijutottunk az OKT jelzésre. Csak egy kicsit mentünk rajta és letértünk a Nagy-Kopasz-hegy felé, amin korábban a Jenga kilátó állt. Sajnos a kilátót nemrégiben a fa elrohadása miatt teljesen lebontották. Csak a beton alapja maradt meg. Remélem, hogy hamarosan visszaépítik, vagy építenek egy másik kilátót, mert nagyon szép volt a tetejéről a kilátás.
Készítettünk pár képet a kilátó hűlt helyéről. Természetesen itt is van pecsételő pont, de nem volt már meg a pecsét gumija, így csak egy felismerhetetlen pacát tudtunk a füzetbe tenni. Innen már csak le kellett sétálnunk Klotildliget vasútállomásra. A klotildligeti pecsét az erdei tornapályánál van. Ha már megálltunk, akkor egy kicsit tornáztunk is, hogy átmozgassuk magunkat a hosszú túra után.
Az állomás közelében betértünk a Kiskopár bisztróba, hogy egy kicsit megpihenjünk a vonatra várva. Majd felszálltunk a vonatra és hazarobogtunk.