Badacsonytördemic – Szentbékkálla (2022.12.29)
Reggel az első közvetlen vonattal, 7 órakor indultunk Badacsonytördemicre. Leültünk egy szimpatikus hölggyel szemben. Akkor láttuk, hogy túrabotokkal utazik. 
Társa később szállt fel a vonatra. Beszédbe elegyedtünk velük. Kiderült, hogy ők is kéktúrázni készülnek. Bár nem ugyanarra a szakaszra készültünk, azért megosztottuk tapasztalatainkat, így rövidebbnek tűnt a 3 órás vonatozás. Szerencsére nem késett a vonat. Hosszú. kemény túra várt ránk, úgyhogy örültünk, hogy végre nekiindulhatunk a Badacsony magasságainak. Bemelegítésként megtettünk egy kis emelkedőt aszfaltos úton. Hamar elértük a Bujdosók lépcsőjét, amin felkapaszkodtunk a Badacsony tetejére. Nem volt könnyű a bujdosók élete, jó sok lépcsőt meg kellett mászniuk mire felértek a hegy tetejére. Szerencsére nagyszerű időt fogtunk ki, gyönyörűen sütött a nap, tiszta volt a levegő. A tetőhöz közeledve, már a fák között, pihegés közben, tudtuk csodálni a környező hegyeket és a Balatont. Amikor felértünk, először jobbra fordultunk, kimentünk a Tördemici kilátóhoz, megcsodáltuk a Szigligeti várat és a Szent-György hegyet.
Visszamentünk a kékre, hogy az összes többi kilátó pontról is szétnézzünk. Kinéztünk a Ranolder-kereszt kilátójából, lementünk a Páholy-kő kilátó pontra, majd visszamásztunk a Kisfaludy-kilátóhoz.
Elég régen voltunk itt utoljára. Akkor a kilátó nem volt elég magas ahhoz, hogy kilássunk a fák fölött, így nagyon csalódottak voltunk. Szerencsére 2011-ben újjáépítették a kilátót és most már nincs ilyen probléma, teljes körpanorámában figyelhettük, hogy honnan jöttünk és hova tartunk. Már jó ismerősként köszöntöttünk minden környező tanúhegyet. A Csobánc itt egy kicsit szégyenlősen elbújt a Gulács mögé, de hamarosan sikerült szorosabb barátságot kötnünk vele is.
Búcsúzásként még a sárga csúcs jelzésen kimentünk az utolsó badacsonyi kilátópontra, egy bánya tetejére, meglepő módon szintben megy ez az út, úgyhogy kis energiabefektetéssel lehet elérni egy újabb látványos pontot. Kár lett volna kihagyni. Visszatértünk a kékre és a Kőkapun keresztül mentünk le a Badacsonyról. Innen sem lett volna sokkal könnyebb az út, itt is van lépcső és felfelé kapaszkodás bőven.
Szőlőültetvények között vezetett át az út a következő célpontunkhoz a Gulácshoz. Útközben vissza-visszanéztünk a Badacsonyra. Ahogy közelebb értünk, egyre magasabbnak tűnt a Gulács és amikor beért az út a fák közé egyre meredekebb is lett. A kék nem visz fel a Gulács tetejére. De kár lenne kihagyni ilyen jó időben felkiáltással, letértünk a kékről és a csúcs jelzésen felmentünk a tetejére. Jó meredek út vezet fel, alaposan megizzadtunk mire feljutottunk. Szerencsére menetközben vannak jó kilátó pontok, ahol meg lehet állni és szuszogás közben lehet gyönyörködni a tájban. Szépen körülsétálja ez az út a hegyet, mire felér a tetejére. Még szerencse, hogy így van, mert a Gulács tetején fák vannak, ami miatt nem nagyon lehet kilátni.
Lefelé menetben kicsit eltévedtem, de így találtunk egy rétet, ahonnan nagyan klassz volt a kilátás Badacsony felé. Ha már így alakult, akkor ezen a rövidítő úton mentünk le, ami még meredekebb volt, mint a hivatalos út. Időben nem biztos, hogy rövidítettünk vele. Visszamentünk a kékre és szinte legurultunk a Gulácsról. Gyorsan kijutottunk az autóútra, azon sétáltunk be Káptalantótiba. Igyekeztünk, úgyhogy most nem is kerestünk kocsmát. A falu közepén pecsételtünk és már mentünk is tovább, mert még sok út várt ránk és minél kevesebbet akartunk sötétben gyalogolni. A falu után, még jódarabon aszfalton kellett menni, amíg elértük a Csobánc lábát. Itt ismét először szőlős kertek között mentünk, utána jött az erdő és a meredek. Szerencsére itt is lehetett figyelni a környező hegyeket. A hivatalos út felvezet a Csobáncra, sőt pecsét is van fent. Fél 4-kor érkeztünk fel, gyönyörűek voltak a fények. Most már tényleg minden tanúhegyen voltunk, ahol a kék vezet, úgyhogy büszkén néztünk végig rajtuk.
A lemenő nap fényében jöttünk le a Csobáncról. Szerencsére tiszta volt az idő és világított a hold, úgyhogy viszonylag későn lett teljesen sötét. Lassan elővettük a fejlámpát és már sötétben gyalogoltunk tovább Szentbékkálla felé. Amikor kiértünk a mezőre annyira világított a hold, hogy jó darabon tudtunk menni úgy, hogy egyáltalán nem használtunk lámpát. Szentbékkálla közelébe érve úgy döntöttünk, hogy a Kőtengert holnap reggel, világosban megnézzük, így levágtuk azt a kanyart és egyenesen begyalogoltunk a faluba a buszmegállóba. Tapolcán volt foglalt szállásunk, oda akartunk eljutni. Fél órát kellett várnunk a buszra. Nem ért minket meglepetésként, hogy a faluban nincs nyitott kocsma. Gondoltuk, hogy addig stoppolunk, hátha gyorsabb, de a fél óra alatt összesen 2 autó jött, azok sem vettek fel. Kicsit aggódtunk, mert a tapolcai szállásadónk nem vette fel a telefont, de aztán idővel ez is megoldódott. Bementünk busszal Tapolcára, már tudtuk, hogy hol a bolt, úgyhogy rutinosan mentünk vásárolni és elfoglaltuk a szállásunkat, közel a buszállomáshoz. Egy kis pihenő után, összeszedtük magunkat és elmentünk a Peppino Pizzériába vacsizni.
Szentbékkálla – Nagyvázsony (2022.12.30)
Reggel a tegnap vásárolt alapanyagokból készítettünk szendvicset és mentünk a 8 óra előtt induló buszhoz. A buszon megint találkoztunk kékezőkkel. Leszállás után gyors eszmecsere és indultunk vissza oda, ahol tegnap letérünk a kékről. Felmentünk a Kőtengerhez, megnézni a sziklákat.
Alaposan körbejártuk, nagyon klasszak ezek a sziklák, kár lett volna kihagyni őket. Elég sok időt eltöltöttünk itt. Megtettük még a Velétei palotarom felé is a kis kitérőt, így jutottunk vissza Szentbékkállára. Pecsételtünk, csináltunk még pát képet a falu dekorációjáról és végre elindultunk Nagyvázsony felé.
Felmentünk a szőlőskertek között az Eötvös Károly kilátóba. Sajnos nem volt olyan tiszta az idő, mint tegnap, felhők ültek a hegyeken, de szerencsére nem esett az eső. Ma sokkal kevesebb szintkülönbség várt ránk, mint tegnap és ennek a negy részét megtettük, amíg ide felkapaszkodtunk.
Pihenő után továbbindultunk Balatonhenye felé. Jó darabon lankás fennsíkon, egy hatalmas mezőn visz keresztül az út. Nagyon szép volt ez a része is az útnak. Itt már egy kicsit sáros volt az út, néha kellett pocsolyákat kerülgetni és egyszer sikerült bele is ülni a sárba.
Ahogy beértünk a faluba, megcsodáltuk az itteni adventi dekort. Megkérdeztünk egy falubelit, hogy van-e kocsma, persze nem volt. De nagyon kedves volt, mert felajánlotta, hogy ad nekünk sört vagy bort. Mi inkább a melegben való üldögélésre vágytunk, így nem éltünk az ajánlatával. A falu közepén lévő padnál kajáltunk és pihentünk. Szerencsére nem volt nagyon hideg és maradt még a pálinkánkból egy kicsi.
Újabb fennsík következett, még néha láttuk a távolban a Balatont és a Badacsonyt. Aztán kiértünk a Csicsói erdészházhoz vezető útra, amin jó hosszan kellett menni. Kicsit unalmas volt ez a hosszú aszfaltos rész.
A Csicsói erdészháznál lévő padokon tartottunk még egy pihenőt és persze ott is pecsételtünk. Utolért minket egy fiatal pár, akik szintén ott pihentek, de gyorsan lehagytak minket. Amikor végre elhagytuk az aszfaltot, akkor több templomrom mellett elhaladtunk. Már elég fáradtak voltunk, de azért megnéztük őket. Nagyvázsonyban kikerüli a temetőt az út, ott még jól összesároztuk magunkat, mielőtt beértünk a településre.
Négy óra után értünk a várhoz. Sajnos nem lehet most megnézni, pedig a felújítás készen van. Pecsételtünk és a falun keresztül mentünk a Pulai elágazás buszmegállóhoz. Még volt időnk a busz indulásáig, úgyhogy beültünk a megállóhoz közeli kocsmába kicsit melegedni, pihenni. Átszállásos busszal jöttünk Budapestre, szerencsére nem késett sokat a busz, így 10 perc alatt pont át tudtunk szállni Veszprémben. A buszon jót szunyókáltunk.
Nagyon szép volt ez a szakasz. A tanúhegyes rész nagyon fárasztó a sok szintkülönbség miatt, de nagyon látványos, csoda klassz helyeken visz át. A Kőtenger és a Balatonhenye fölötti kilátó is szuper. Érdemes ide eljönni túrázni. Nagyon jól sikerült ez a 2 napos túra.