Pap-hegy – Várhegy (Királyrét) (2024.02.18)
A Börzsönyi Várak túramozgalom pontjai közül, már csak a Királyrét környéki pontok voltak hátra, amiket egy nem túl nagy túrával szedtünk össze. Mivel csak rövid túrára készültünk, nem indultunk korán, 11 óra volt, mire felértünk Királyrétre és leparkoltunk.
A Pap-hegyet már az autóból kinéztük, van egy nagyon szép tisztás a tetején. Azon az úton indultunk el visszafelé, amin jöttünk autóval. Kicsit túlmentünk a kóspallagi leágazáson és egy jelzetlen erdészeti útra kanyarodtunk felfelé a Pap-hegyre. Ugyan ez még csak egy kicsi hegyecske a Börzsöny lábánál, azért 500 méter távolságon, 200 méter szintkülönbséget kell legyőzni a panoráma kedvéért. Össze is szedtünk magunkat az emelkedőhöz. Az út gyönyörű erdőben vezet, szerencsére nincs bozótharc, ráadásul valaki kőkupacokkal kijelölte az utat a stratégiai pontokon. A magas Börzsöny felé néző kilátó pontot már sajnos benőtték a fák, még éppen tudtam csinálni egy képet a Csóványosról.


Ahogy a gerinc és a tisztás közelébe értünk, megláttuk az első hóvirágokat is. Mindig nagy élmény, amikor a tavasz közeledtével először látunk hóvirágot és az is, amikor a hegyoldalt teljesen beborítják a virágok. Itt is ilyen volt, nagyon szépek voltak.


Amikor kiértünk a tisztásra éppen egy felhő volt fölöttünk. Úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk megkeresni a várak pöttyeit és úgyis erre jövünk vissza, hátha addigra elmegy a felhő. Ahogy feljebb mentünk, volt olyan rész, ahol alig tudtuk lerakni a lábunkat, ha nem akartunk hóvirágra lépni. Hamar elértük a bronzkori vár jelölését, de mentünk még feljebb, mert pár száz méterre van a csúcs, ahol az Árpád-kori sánc pöttyei vannak. Ezt is gyorsan megtaláltuk. A csúcson szúrós növények vannak, úgyhogy a kötelező fotók után mentünk is vissza.
Szerencsére bejött a számításunk, mire visszaértünk a tisztásra, már sütött a nap. Így leültünk kajálni és nézelődni. Lehet látni a Naszályt, a Nagy-Kő-hegyet a Lokó pihenővel, Szokolyát, még egy kicsit a Dunát is. Láttunk egy kisvonatot is, amint éppen igyekezett Királyrét felé. Lefelé ugyanazon az úton mentünk le, mint amelyiken feljöttünk, így ismét keresztül mentünk a hóvirág mezőn. Sokat segítettek az út megtalálásában a kőkupacok. Az aszfaltúton értünk vissza Királyrétre.


Elmentünk a parkoló mellett, be a Szénpataki völgybe, majd a volt tárók mellett indultunk felfelé a Várhegyre. Hamar felértünk a csúcsra. Rögtön megtaláltuk a pöttyöket és ezzel meg is találtuk a Börzsönyi Várak túramozgalom utolsó pontját. Persze azért felmentünk a kilátóba és megcsodáltuk a kilátást. Fent a táblákon ki vannak írva a csúcsok nevei, úgyhogy sokáig elnézelődtünk odafent.



Még volt időnk, úgyhogy sétáltunk még és megkerestünk néhány geoládát Királyrét környékén. Voltunk a Szállásoki rétnél lévő tárónál, a festői Bajdázói-tónál és a fölötte lévő kőfejtőnél. A kőfejtőben lévő fán, már kinyílt a barka. Nagyon szép volt. Még elsétáltunk a Hiúz Ház felé is. Aztán visszamentünk a központba, ahol a büfében megpihentünk, ettünk, ittunk, végül haza autóztunk.




Ezzel a túrával megszereztük a Börzsönyi Várak túramozgalom összes pontját. Nagyon tetszett ez a túramozgalom, mert segített jobban megismerni a Börzsönyt. Jelzetlen utakon felmentünk olyan hegyekre, amikre egyébként biztos, hogy nem. Voltak benne nagyon könnyű pontok is és olyanok is, amikért nagyon meg kellett küzdenünk. Jó kaland volt, ajánlom mindenkinek.