Drégelypalánk vára – Hont vára – Drégely vára – Jelenc-hegy – Bernecebaráti, Templom-hegy – Ipolyvisk, Mahir vára (2023.10.29)
Ezen a napon, a Börzsönyi Várak túramozgalom 6 pontját kerestük fel. Hontról tettünk egy nagy túrát, amely keretében meglátogattuk a Drégely várat és a Jelenc-hegyi pontot is megkerestük. Emellett felkerestünk még néhány szép látnivalót a Börzsönyben. A túra előtt és után, autóval kerestünk fel további várakat, Drégelypalánk várát, Hont várát, Bernecebaráti, Templom-hegyet és Ipolyvisknél Mahir várát.
Reggel korán indultunk, hogy legyen időnk az autós kalandozásra is. Első utunk Drégelypalánk faluba vezetett, ahol a templom mellett található a pöttyös tábla, annak emlékére, hogy a Drégelypalánki vár pusztulása után, itt építettek egy erődöt. Ha már ott jártunk, akkor bementünk a templomba és megnéztünk a szép parkot is.
Hont volt a következő állomás, mielőtt leparkoltunk, megkerestük az itteni táblát, amihez gyakorlatilag nem kellett kiszállni az autóból. A település várának emlékét csak egy tábla és remélhetőleg a helyi lakosság emlékezete őrzi. A gyors fénykép után, átautóztunk a polgármesteri hivatal mellé, ahol leparkoltunk. Innen gyalogosan folytattuk az utunkat, a Tsitári kápolna felé indultunk. Az online térképünk jelzett egy rövidebb utat a Vár-hegy érintésével. Ösvény volt, de nem találtunk rajta jelzést. Szerencsére így is járható volt és könnyen tudtuk követni az utat. Fél óra alatt oda is értünk. Nagy területeken tartanak itt állatokat, már messziről hallottuk a tehén kolompolást. A Tsitári kápolna kertjében található a Kutyinka forrás. A legenda szerint, a világtalan pásztorfiú visszanyerte látását a kút vizétől. Ennek a csodának tiszteletére épült a kápolna. Nagyon szépen rendben van tartva a kápolna környéke és a forrás vize is nagyon finom.
A piros + jelzésen indultunk tovább. Látszik, hogy ezen a területen is legeltetik az állatokat, mert mindenhol nyomok voltak és mindenhol nagy volt a sár. Tegnap nagy eső volt, fel voltunk készülve, hogy meg kell ma küzdenünk a sárral. Egy faragott fatörzsön kereszteztük a patakot és felkerestük a hegyoldalban lévő Szondi alagutat. Az alagút ember magasságú szűk járatokból áll, több elágazás is van benne. Az alagút legendája szerint, az egyik járat elvezetett Drégely várához. Mi is bementünk az első elágazásig, érdekes élmény a szűk járatban a hegy belsejében haladni. Láttuk, hogy valakik gesztenyékkel jelölték az útjukat, hogy visszataláljanak.
A Csitár-patak mentén folytattuk utunkat, a patak egy gáttal van felduzzasztva. Nagyon szép a gát fölötti kis tavacska. A Kútbereki Turistaháznál kanyarodtunk el a pataktól és indultunk el, most már meredeken felfelé a Drégelyvár felé. Alaposan megizzadtunk, amíg felértünk a Drégelyvár-nyeregbe.
Innen már közel volt a vár és már alig kellett felfelé menni. A jellegzetes alagúton keresztül mentünk be a várba. A felső várban nagyon fújt a szél, de nagyon szép napsütés volt, klassz volt a kilátás minden irányban. Az alsó várban átmentünk a hátsó részre is, kimentünk a vár másik kijáratán. Onnan is megcsodáltuk a várat. Aztán mégis visszamentünk, mert ugyanazon az úton akartunk lemenni, amin feljöttünk. A túramozgalom tábláját is a vár déli oldalán találtuk meg.
A Drégelyvár-nyeregből a piros sáv jelzésen folytattuk utunkat, Deszkáspuszta felé. Nagyon szép, szinte végig szintben menő erdei út volt ez, nagyon jól haladtunk rajta. A 19. században jóval nagyobb élet volt a Börzsöny erdeiben. Deszkáspusztán három ház állt, ennek állít emléket az itt kiépített pihenő.
Nemsokára elértük a Sisa Pista tanösvényt, ami az Oszlai-árkon vezet keresztül. Először megnéztük a tanösvénynek a patak túloldalán lévő 3 pontját. A táblákon a szokásos ismeretterjesztő információk mellett vicces történetek vannak Sisa Pista életéről, amelyeket ő maga mesél el nekünk. Nekem nagyon tetszettek ezek a rövid kis sztorik. A patak túl oldalán van a Betyár-kút is, most nem lehetett vizet venni belőle. A tanösvény további része, meredeken vezet felfelé a sziklák felé. Jól esett a tábláknál megállni egy kicsit szusszanni. Két kiépített pont van, ahonnan be lehet kukucskálni az árokba, viszont azokon is vigyázni kell, mert már elkezdtek elkorhadni. Az élmény valószínűleg télen és kora tavasszal, amikor egyáltalán nincsenek lombok, sokkal jobb a mostaninál. Érdekesek voltak a sziklaképződmények így is, hogy csak egy kicsi részét láttuk a fáktól.
A tanösvény utolsó pontja után, felfelé kapaszkodtunk ki az árokból. A börzsönyi kék jelzésre jutottunk. Még egy geoláda miatt, elmentünk a Sárkány-törés felé, utána már Hont irányába indultunk, a Kőkapu nevű sziklák között. Az út egy részén, nehezen haladtunk, mert kidőlt fákat kellett kerülgetnünk, átmásznunk rajtuk. A zöld sáv jelzésig mentünk, mert a Jelenc-hegyen még egy „vár” várt ránk. A zöldön elindultunk lefelé. Figyeltünk nagyon, hogy nehogy túlszaladjunk a táblán, így könnyen megtaláltuk. Mentünk tovább lefelé a zöld úton. A Honti-szakadék fölé érve, néhány helyen benéztünk a mély szakadékba, de nem kaptunk kedvet, hogy lemenjünk. Ehelyett lementünk az autóútig, amin egy kicsit kellett menni jobbra, hogy a szakadék bejáratához érjünk.
Ha már itt jártunk, akkor megnéztük a Honti-szakadékot is. A bejáratnál tájékoztató tábla és asztal padokkal várt minket. Úgy döntöttünk, hogy előbb megnézzük az árkot, utána ülünk le. Nagyon szép patak csörgedezik kifelé a szakadékból. Kiépített lépcsős úton lehet felfelé menni. A szurdokban sokkal vizesebb volt minden, figyelni kellett, mert csúszós volt az út. A rövid ösvény végén egy vízesés van. A sok növényzet miatt, itt is csak keveset láttunk a környező sziklákból. Valószínűleg ez is sokkal látványosabb télen. A vízesésnél visszafordultunk. A bejáratnál még leültünk megenni a maradék szendvicseinket és visszamentünk az autónkhoz.
Még két autós találatot terveztünk mára, az elsőt Bernecebarátiban. A templomhoz vezető lépcső lábánál, az óvoda előtt parkoltunk. Felmentünk a lépcsőn, be a templomkertbe. Elmentünk a temető felé is, közben elkezdett lemenni a nap és nagyon szépek lettek a fények, gyönyörű volt, ahogy sütötte a nap a sárga lombú fákat és a Börzsönyt.
Az utolsó pont mára, Ipolyvisk Mahir nevű vára volt, ami a Tésa felé vezető út mellett van. Nagyon-nagyon rossz minőségű a Bernecebarátiból a határ felé vezető út, csak nagyon lassan, óvatosan tudtunk rajta haladni. A térképet figyelve meg is találtuk a táblát, ott is hatalmas kátyúk vannak az útban. Ezt a találatot is le lehet tudni autóból, még lassítani sem kell, mert nem lehet gyorsan menni. A vár valójában az út túloldalán, Szlovákiában van. Az út mellett közvetlenül fut ezen a részen a határ. Békésebb időben valószínűleg gond nélkül át lehet menni megnézni, viszont most ott állt a szlovák rendőrautó a vár mellett, így kihagytuk ezt a lehetőséget. Abban bíztunk, hogyha tovább megyünk, akkor jobb lesz az út, ezért nem fordultunk vissza, hanem Tésa felé indultunk haza.
Nagyon szép volt ez a túra nap, sok pontját begyűjtöttünk a Börzsönyi Várak túramozgalomnak és nagyon érdekes látnivalókat néztünk meg. A várak közül nekem legjobban Drégely vára és a Bernecebaráti templom tetszett legjobban. Érdemes volt megnézni a Tsitári kápolnát és a mellette lévő izgalmas Szondi alagutat. Az Oszlai-árok és a Honti-szakadék valószínűleg télen sokkal látványosabb, ezekre visszatérünk majd akkor, amikor már nem lesz lomb a fákon.