A Szlovák Paradicsomból hazafelé látogattuk meg Márkusfalvát, ahol van vár és kastély is. A várról nem sok mindent találtunk a neten, próba szerencse, gondoltuk, hogy megnézzük. Márkusfalva, szlovákul Markusovce közepén parkoltunk. Először a várat kerestük fel. Felmentünk egy hosszú lépcsősoron, ahol zárt kapu várt minket. Kis gondolkozás után rájöttünk, hogy ez nem a vár, hanem a templom. A vár egy kicsit arrébb van. Elindultunk a fal mentén, és meg is találtuk a várat, ahol felújítás zajlik. Éppen meghozták az ebédet a munkásoknak. Megkérdeztük, hogy megnézhetjük-e a várat? Rögtön a segítségünkre siettek. A hölggyel kicsit nehezen ment a kommunikáció, de valamennyire beszélt angolul, mondta, hogy megnézhetjük és mindjárt megkeresi azt, aki tud magyarul beszélni. Teljesen meglepődtünk ezen a hozzáálláson. Meg is lett a bácsi, akiről kiderült, hogy a vár egyik örököse és tulajdonosa, Máriássy Péter, akinek egyébként bárói rangja van. Ő kezdte el felújítani a családi örökséget, 1996-ban. Mutatott képeket, amikor még csak egy gazzal sűrűn benőtt romhalmaz volt az egész vár. Folyamatosan dolgozik azon, hogy bemutatható legyen a terület. Abban a részben, amit megmutatott, már megvolt a tető, a falak, de még nem volt padló. A falakon az ősök, képeinek fénymásolatai voltak, szépen elmutogatta mindegyiket, elmondta, hogy kinek milyen szerepe volt a vár fejlődésében. Az ásatásokról, a munkálatokról is sokat mesélt. Az is kiderült, hogy a helyi munkanélkülieket alkalmazza munkásnak, EU-s pénzből fizeti a közmunkások bérét és ebédjét. A minisztérium fizeti az építő anyagokat. Nagyon nagy munkát megcsináltak már, de még jócskán van hátra feladat. Nagyon érdekes volt, amit elmesélt, nagyon jó, hogy gondját viseli a várának.
Átmentünk a kastélyhoz, ami gyalogosan kb. 5 perc távolságra volt. A kastély melletti épületben is nagy felújítás zajlik. Bementünk a kastélyparkba. A fenti részen, a Derdanellák mellett van a pénztár, így a kertet már meg is néztük. Nem túl nagy, de szépen rendben van tartva. Megvettük a jegyeket, szlovál szokás szerint, külön kellett fotó jegyet is venni. Elmentünk a Dardanella bejáratához, de zárva volt. Később jöttünk rá, hogy idegenvezetés lesz és meg kell várnunk az embert, hogy beengedjen minket. Csak mi voltunk a csoport, úgyhogy kezünkbe nyomta a magyar nyelvű leírást, hogy olvassuk el magunknak. A Dardanellák emeletén egy nagyon szép zeneterem van, freskókkal a mennyezetén. Most is szoktak itt koncerteket tartani. Az egész épületben billentyűs hangszer kiállítás van, vannak harmónikák, asztali zongorák, pozitívumok is. Nagyon szép gyűjteményük van. Az érdekes dolgokat megmutatta nekünk külön is és elmondta angolul.
Ezután mentünk át a kastély épületbe, ahol bútorkiállítás volt. Oda már csatlakozott hozzánk egy szlovák csapat, így egyrészt megkaptuk a magyar papírt, meghallgattuk szlovákul, majd angolul az érdekes részeket és azt, ami nincs a papíron. Nagyon érdekes volt a kastély épület is, szépek a bútorok is. Megtudtuk, hogy a kastély csak 2 szintes, de úgy van megcsinálva, hogy kívülről nagyobbnak látszódjon. Úgy tűnik, hogy van még egy szint, de ott csak festett ablakok vannak, plusz a tetőn is van még egy magasítás. Megcsodáltuk a Csáky család címerét, ami egy levágott fejet ábrázol és a mumifikálódott kézfejet is, amit levélnehezéknek használtak.
