Ma reggel is autóval mentünk Podlesokba a parkolóba. Tíz óra körül értünk oda, sokkal többen voltak, mint amikor kedden érkeztünk, de azért volt még bőven hely a lenti parkolóban is. A Velka Biela völgyében, a zöld jelzésen indultunk a Pilába. Először a kemping mellett gyalogoltunk el. A másik oldalról nem is látszik, hogy ekkora nagy ez a kemping. Bőven voltak sátrak, lakókocsik itt a hátsó részen is. Nagyon kevés lapos terület van ebben a kempingben, de azok inkább itt hátul vannak. Hamar beértünk a patak mellé és egy nagyon szép völgyben mentünk. Még láncok, hidak és sziklatálcák is voltak. Persze csak egyszerű fahidak, amin ügyesnek kell lenni. Még tartott a reggeli párásság, nagyon szép volt így ez a völgy. Nem is számítottunk rá, hogy ilyen izgalmas lesz ez a rész.
Sajnos aztán kiment az út egy kicsit az aszfaltra, az nem volt olyan izgalmas. Pilába beérve meglepődtünk, hogy milyen kevés autó van itt. Megcsodáltuk a szép régi és kevésbé régi házat és megkerestük a Piecky szurdok bejáratát. A szurdok elején van két híd, amit szerintünk csak a bátorság próba miatt raktak ki. Aki ezen át mer menni, az fel fog tudni menni a szurdokon. A további szakaszokon nagyos sokszor egyszerűen a patak mederben vezet az út. Simán lehetett volna, hogy a hidak helyett a patakban kell menni.
Nagyon sokszor besütött a nap a szurdok aljába, nagyon szépek voltak a fények. Elég hosszan kellett gyalogolnunk felfelé a patak mederben, amíg elértük az izgalmas, vízeséses részt. Annyira tiszta és átlátszó a víz, hogy sokszor nem lehetett látni, hogy a kőre lépek vagy a vízbe, ért egy-két meglepetés.
Amikor elértük az első vízesést, akkor ért minket utol egy pár, őket gyorsan el is engedtük és ott ült egy 4 tagú magyar család a létra alatt. Ennyi emberrel találkoztunk összesen a szurdokban. Mielőtt felmentünk volna a létrán, megnéztünk egy ki oldalágat, ahova egy kicsit be tudtunk mászni. Aztán kihasználva, hogy kevesen vannak, csináltunk jó pár képet a létrával és a vízeséssel. Amikor meguntuk, akkor felmásztunk a létrán.
Itt kezdődött a fadorong híd kánaán. Megdöbbentően sok van belőlük, nagyon hosszan kell ilyeneken végig tipegni. És amikor már azt gondoltuk, hogy vége van, akkor csak egy kicsi pihenő volt, mert utána volt megint egy létra és újabb sorozatok kezdődtek. Szerencsére itt sem találkoztunk másokkal, úgyhogy saját ütemünkben tudtunk tipegni fölfelé. Természetesen, amikor nem fadorong híd volt, akkor patakban mentünk, köveken és fákon egyensúlyozva. A szuper tiszta víz miatt, nehéz volt látni, hogy hol milyen mély a víz, de szerencsére nem esett bele senki a vízbe.
Aztán egyszer csak eltűnt a patak és egy meredek úton kimásztunk a szurdok völgyből. A Mála Polanára akartunk menni, mert kedden már kinéztük magunknak ezt a szép rétet, ezért áttértünk a zöld jelzésre, ami még az eddigieknél is meredekebb volt, de gyorsan felértünk a rétre. Itt ültünk le kajálni és pihenni. Közben figyeltük az erre járó turistákat és autókat. Nagyon szép ez hely.
Az alapos pihenő után a szokásos úton lesétáltunk Podlesokba. Beültünk az autóba és elmentünk megnézni a Betlanovce környékén lévő két kastélyt. Sajnos mind a kettő nagyon rossz állapotban van, szemmel láthatólag nem használják őket, csak üresen állnak. A Spissky Stiavnik mellettinél kiszáltunk az autóból és amennyire lehetett körbe jártuk, de elég lehangoló volt.
Először visszamentünk a szállásunkra, utána, már gyalog indultunk vacsorázni a Restaurant u Hudáka-ba. Már elég sokan voltak az étteremben, de utánunk még többen jöttek. Derekasan állta a sarat a személyzet, viszonylag gyorsan, finom kajákat kaptunk.
Amikor először jártunk a Piecky szurdokban rögtön megszerettük, mert jóval kevesebben vannak itt, mint más szurdokokban és vadregényből, mászásból, ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint a felkapottabb társai.