Nagyvázsony – Városlőd (2023.03.19)
A fél 9-kor Veszprémből induló busszal akartunk elmenni Nagyvázsonyba. Ehhez a buszhoz nincs jó csatlakozás Budapest felől, ezért autóval mentünk Veszprémbe. Vasárnap lévén nem volt gond a parkolással, nem kellett sokat várnunk a buszra és már mentünk is Nagyvázsony felé.
A Pulai elágazásnál szálltunk le. Legutóbb már sötét volt, amikor ideértünk, most gyönyörű szép napos reggel volt, látszott, hogy ez egy igazi kirándulós nap lesz. Először tettünk egy kis kört Nagyvázsonyban, a vár felé. Nem régen nyitották meg a várat a látogatók előtt. Törtük a fejünket, hogy hogyan lehetne azt megcsinálni, hogy megnézhessük a várat és a túrát is időben be tudjuk fejezni, de nem találtunk jó megoldást, így lemondtunk arról, hogy ma megnézzük belülről a várat. Amikor a várhoz értünk, láttuk, hogy nyitva van a kapu. Ki volt írva, hogy 10-kor nyitnak, de valamilyen munkálatokat csináltak bent és nyitva hagyták a kaput. Ha már így alakult, akkor beszöktem egy kicsit. Azért majd még visszajövünk és megnézzük rendesen is.
A csacsiknál bekanyarodtunk, elmentünk a felújítás alatt álló malom épület mellett és becéloztunk a Kab-hegyet. Az út majdnem végig nyíl egyenesen megy a Kab-hegy felé és szépen lassan folyamatosan emelkedik. Egészen új értelmet kap itt a toronyiránt kifejezés. Nagyon szép időnk volt, egyre melegebb lett, egyre több réteget levettünk magunkról. Még szerencse, hogy taktikusan félig üres zsákokkal jöttünk, mert hamarosan a ruháinkkal voltak tele a hátizsákjaink. Az a fantasztikus ebben útban, hogy amikor beértünk a fák közé, akkor is majdnem végig láttuk a TV tornyot. Jó volt nézni, ahogy egyre közeledik. Elég jó tempót mentünk, 2 és fél óra alatt felértünk a tetőre.
A kilátó melletti padokon leültünk pihenni és kajálni. Sokan voltak fent, megvártuk, amíg nagyjából kiürül a kilátó és akkor mentünk fel. Megnéztük fentről az egyenes utat, ami ide vezetett. A messzeségben lehet látni a Balatont is.
A pecsét másfél kilométerrel lejjebb van, az erdészháznál. Ott csak pont annyira álltunk meg, hogy pecsételtünk a füzetünkbe és már mentünk is tovább lefelé. Sajnos elég hosszan aszfalton vezetett itt az út.
Úrkútra beérve egyből megnéztük a kutat, amiről a település kapta a nevét. Vezetékes víz van benne, de tudtunk volna vizet tölteni belőle. A Kék Túra vendéglő nem volt nyitva, így csak pecsételtünk. A kis téren lévő dohánybolt nyitva volt, ott vettünk innivalót és az előtte lévő padokon kényelmesen el is fogyasztottuk.
Egy meredek utcán jutottunk el a Csárda-hegyi őskarszthoz, amit keresztül kasul bejártunk. Nagyon klassz hely, érdemes lemenni a lépcsőkön a sziklafalak tövébe. Lehetett érezni, hogy lent sokkal hidegebb volt, mint fent. Megkerestük közben az itt lévő geoládát is. Itt is sok emberrel találkoztunk, a napsütéses tavaszi hétvége sokakat kicsalogatott.
A Güszi-pihenőnél megálltunk pihenni. A padok sajnos árnyékban voltak, mi ki akartuk használni a napsütést, ezért inkább a tűzrakónál ültünk le. A pihenő után, tettünk egy kis kitérőt a Vörös-sziklák és a geoládájuk felé.
Érdekes hely volt, fel is másztunk az egyik sziklához.
Innen egy nagyon szép völgyben, egy murvás úton sétáltunk el a Sobri Jóska Kalandparkig. Először azt vettük észre, hogy van egy kilátó a hegyen. Aztán szépen lassan leesett a tantusz, hogy az a csúszó pályának a start pontja. Innen lentről nézve is elég félelmetes volt. Átmentünk a vasút alatt az alagúton és kiértünk az autóútra, szerencsére nem volt nagy forgalom. Már csak Városlőd felső végéhez kellett elgyalogolnunk, ami 3 és fél kilométer volt. Szép hosszú település és nagyon sok autó parkol az utcán. Fél órával a kinézett buszunk indulása előtt megérkeztünk, volt időnk betérni a kocsmába. Itt beszélgettünk egy kicsit a helyiekkel, váratlanul érte őket az az információ, hogy a kéktúrát végig gyalog kell teljesíteni. Nem elég, hogy csak odamegyünk valahogy a pontokhoz és pecsételünk.
Szép volt ez a túra, ragyogó idő volt, nagyon látványos a Kab-hegyre valő felmenetel és az őskarsztot is kár lett volna kihagyni.